A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

450

abban a szent meggyőződésben, hogy bűneik bocsánatot nyernek, és hogy teljes búcsúban részesülnek.” A zarándokok áradata egyre nőtt, és ezen leginkább maga a pápa csodálkozott. A népi kezdeményezés láttán VIII. Bonifác elrendelte, hogy a történészek végezzenek kutatásokat a vatikáni levéltárban: történt-e valami hasonló dolog az előző századfordulókon. Bár a kutatások eredménytelennek mutatkoztak, a pápa abból a meggondolásból kiindulva, hogy „vox populi, vox Dei” (a nép szava Isten szava), 1300. február 22-én kelt bullájával meghirdette a jubileumi évet, amely gyakorlatilag márkét hónappal korábban megkezdődött. Firenzéből Rómába rendelték Giottot, a nagynevű festőt, hogy örökítse meg a történelmi jelenetet: amikor a pápa a Szent Péter-bazi- lika központi erkélyéről felolvassa a jubileumi bullát.

Az 1500-as jubileumi év óriási sikerét mutatja, hogy a zarándokok számát készázezerre becsülték. Az akkori viszonyok között ez hihetetlenül nagy számot jelentett. A neves zarándokok között a történészek Dante és Cimabue nevét említik. A jubileumi bullát szétküldték mindenfelé. Háromsoros latin versikét csatoltak hozzá, hogy a hívek könnyebben emlékezetükbe véssék a lényeget. A vers így szólt:

A századik év Rómában mindig jubileum lesz,

A bűnöket feloldozzák és a büntetést elengedik,

Ezt kijelentette és megerősítette: Bonifác.

A eredeti terv szerint tehát minden századik évben kellett volna jubileumi évet tartani. A valóságban azonban másképp történt, mert a két jubileumi év közötti időszak mindjárt 50 évre, majd pedig 25 évre csökkent.