A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

322 Hogyan lehet kiengesztelődni, ha a másik megkeményíti ma­gát, visszautasítja? (4. kérdés) A fiatalok nagyon helyesen érzik és szorgalmazzák, hogy a kiengesztelődést magunkban és már most kell kezdenünk. Jézus az evangéliumban hangsúlyozza, hogy először test­vérünkkel kell megbékülnünk, mielőtt Isten elé vinnénk adományun­kat. Ha a másik fél elutasítja a megbékélést, ez az ő ügye; mi azt te­gyük meg, ami rajtunk áll. Imádkozzunk ellenségeinkért, szeressük őt, megtorpanás nélkül. Ha éhezik, adjunk neki enni; ha szomjazik, itassuk meg; így, a Szentírás szavaival, tüzes parazsat halmozunk ösz- sze a fején, amelyet egyszer majd nem fog tovább kibírni. Kockázat- vállalásunk akkor, amikor Isten akarja, meg fogja változtatni a világot. Mit tegyünk, hogy Krisztust minden fölött szeressük? (6. kér­dés) Nyissuk ki az ajtókat a Megváltónak! Nem tudunk egymással igazán kiengesztelődni, ha be nem fogadjuk Isten adományát: Isten Jézus Krisztusban kiengesztelte önmagával a világot. Krisztus az ő követeinek ajkára adta a kiengesztelődés szavait; a kiengesztelődés egyházi valóság is. Ez a kiengesztelődés szentégének értelme: az egy­házra bízott hatékony jel, amely kegyelmet közöl. Ez küzdelmünk értelme is: nem emberi ellenségek ellen küzdünk, hanem a gonoszság szellemei ellen, a bűn ellen, Isten fegyvereivel. Hagyjuk, hogy Krisz­tus megragadjon; ennek feltétele az ima és szemlélődés is: így árasztja el bensőnket Krisztus világossága. Krisztus a világ sója és világossága; tőle kapjuk küldetésünket, hogy a földi dolgok értelmét és ízét meg­adjuk és megtartsuk, hogy a föld sötétségét jócselekedeteinkkel, egész életünkkel világossá tegyük. Végül a pápa biztosította a fiatalokat imájáról (7. kérdés): naponta imád­kozik azokért, akik nehéz helyzetekben igyekeznek élni az evangéliumot. — A Szentháromság áldását kérve zárta beszédét a Szentatya. Felhangzott a Magni­ficat; a pápa egy könyörgést mondott, és áldását adta 25000 fiatalra, családjaik­ra és közösségeikre. Pierre Martin Ngo Dinh Thuc 85 éves vietnami püspököt, Hue volt érsekét a pápa kiközösítette. A kiközö­sítő iratot Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció elnöke irta alá. Ok: az ér­sek 1976 óta már többször is püspököt szentelt pápai kinevezés nélkül; újab­ban pedig azt hangoztatja, hogy XII. Pius halála óta a római püspöki szék ürese­désben van, és ezért neki minden tőle telhetőt meg kell tennie a lelkek örök üdvössége érdekében. 1976 januárjá­ban Ngo Dinh Thuc szentelte annak a szakadár spanyol közösségnek első püspökeit és leendő „pápáját”, amely az egyedül üdvözítő egyháznak tekinti magát, és amelynek tanítását azóta, úgy látszik, Ngo Dinh Thuc is magáévá tet­te. 1981-ben újból szentelt püspökö­ket. Marcel Lefebvre érsek szintén egy szakadásban levő közösség vezetője; de legalább úgy tesz, mintha Rómával keresné a megegyezést, és püspököt még nem szentelt; ezért kiközösítésére nem került sor, csupán a szentségi tevé­kenységtől való felfüggesztésére (ezt azonban nem tartja meg).

Next

/
Oldalképek
Tartalom