A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
321 ahogy Ö szeretett minket. „Tudjuk, hogy a halálból átvitettünk az életre, mivel szeretjük testvéreinket.” A világban a rossz, a hazugság, a félelem, az önzés, gőg és gyűlölet uralkodik, elnyomás, háborúk pusztítanak; de Krisztus erejében harcolnunk kell a rossz ellen, a rosz- szat jóval győzzük le. Végül majd a jó győzedelmeskedik. A jó, az igazságosság, a szeretet már jelen van a világban, ezt Isten adja szívünkbe, és már határokra való tekintet nélkül találkozhatunk egymással mint testvérek. A szenvedéseken keresztül is Krisztus megnyit bennünket a reménységre. Ezért a pápa megismétli: Ne féljetek! A fiatalok a szemlélődés kovászai lehetnek a plébániákon (2. kérdés): a pápa bátorítja a különböző csoportok, mozgalmak, imaközösségek tevékenységét. Kerüljék el a becsukódást, az elkülönülést. Az egyház egyetemes, nem lehet egy életkor, osztály vagy faj egyháza, hiszen egyetlen nép, egy test, amelynek feje Krisztus. Nincs zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, öreg vagy fiatal, gazdag vagy szegény stb., mert Krisztus megszüntette ezt a megosztottságot. A fiatalok teremtsék meg az ima, az imádás, a szemlélődés tereit, így segítik testvéreiket Isten keresésében, és a kiengesztelődés kovászai lesznek a plébániai élet különböző területein, szintjein. Ami a békéért való küzdelmet illeti (3. kérdés): az első kockázat a párbeszéd, amely megnyit másoknak; az igazat, a jót, az igazságosat keresi minden ember számára; nyitottságot, befogadást kíván, a másik ember sajátosságának és különbözésének elfogadását; nem kell lemondanunk arról, amit igaznak tartunk, viszont a másikat is értelmes, szabad és felelős személyként kell becsülnünk. Ide tartozik a közös imádság is; a Szentlélek megtanít bennünket arra, hogy szeressük másokban mindazt, amit maga Isten is szeret bennük. — Milyen technikai eszközei lehetnek a békéért való küzdelemnek? A fegyverkezési hajszáról való lemondásra gondolhatnánk; ez azonban súlyos és bonyolult probléma, és más jellegű felelősségvállalást is igényel. A fiatalok sajátos feladata a pápa szerint az, hogy a szíveket és lelkeket előkészítsék a béke kívánására, a személyek és közösségek közötti megvalósítására, hogy az igazságosságra szomjas lelkületet éberen tartsák. A föld javainak igazságos elosztására vonatkozott az 5. kérdés. A fiatalság nincs elragadtatva a fogyasztó, élvező társadalomtól, főleg mivel utazásai során vagy a mozgalmi életben hallott tanúságtételekből megismerte a harmadik világban uralkodó nélkülözést. Az evangélium arra szorítja a keresztényeket, hogy orvoslást találjanak a kiáltó ellentétekre, amelyek sok embertestvémek lehetetlenné teszik a megfelelő táplálkozást, ruházkodást, beteggondozást. Sok keresztény hősies módon vetette be magát a teljesebb igazságosságért, intézményeket is létesített erre a célra; a pápa hasonló evangéliumi hősiességre buzdítja a fiatalokat. I
