A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
28 Istenem, szeretlek. Te adod azt, hogy úgy szeresselek, ahogy senki más. Úgy szerethetem a másikat, ahogy Te magad szeretted, íme a másik közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz. Szeretem a Másikat: íme, jelen van az Isten. (Pierre Talec, francia pap) SZORONGÁS ÉS REMÉNYSÉG Reméljük, hogy a tudomány és a technika megszabadít a félelemtől, a szegénységtől, a betegségtől, az embertelen életkörülményektől. És reménységünk teljesen nem csal meg. De korunkat figyelve nincs semmi okunk arra, hogy naiv derűlátással tekintsünk a jövőbe: sok reményünk meghiúsul. Abba a veszélybe sodródtunk, hogy elveszítjük önmagunkat, és elpusztítjuk egymást. Jézus pedig így figyelmeztetett: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, ha lelkének kárát vallja?!» Bármint fejlődjön is a tudomány, a modem ember vívmányai katasztrófához vezethetnek, ha nem értjük meg: felelősséggel kézbe kell vennünk az öntudatossá lett fejlődést, és közösen a Jóra, Igazra kell törekednünk. Vagy szeretjük egymást, vagy elpusztulunk. Bármint fejlődjön is a technikai civilizáció, a halált, végességünk következményét, amely a bűn miatt szakítást, fájdalmas szakadást hoz, nem kerülhetjük el. Mi a halál: beteljesedés vagy megsemmisülés? Aki értelmet ad a végnek, a halálnak, értelmet ad az emberi életnek és a történelemnek is. Hogy szeretni tudjunk, hinnünk kell az életben, hinnünk kell, hogy élni érdemes. „A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne,» — Tolsztojtól idézi e szavakat Babits Mihály „Örökkék ég a felhők mögött,, c. vallomásában. Az élet és a halál nagy kérdéseire Jézus Krisztus adott megnyugtató választ, mert Ö az Élet és a Feltámadás. És JÉZUS LELKE EREJÉBEN tudunk mint emberek és keresztények SZERETETBEN ÉLNI: ÉPÍTENI A „SZERETET CIVILIZÁCIÓJÁT”
