A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
29 Orbán Miklós BOLDOG NÉGY ÉVET! Egész nap csikorgóit a fejemben, mint kívánt boldog újévet Vidra, amikor udvarra indított bennünket. Mindegyikünk megkapta. Én is, hogy kerek négy esztendővel fog becsületes polgárrá nevelni, alakítani, helyre billenteni az a társadalom, amely nem tűri a kis bitangokat, mert azokból tesznek a nagyok, a nagyokból meg túlságosan is sok van. Mire innen kiszabadulok, alig leszek több, mint húszéves, de a büntető törvénykönyv paragrafusai szerint a megkrétázottak közt maradok egész életemre. Ha ez a hülye eset csak két hónappal korábban történik velem, úgy kezelték volna, mint valami véletlent, amibe én, az angyalarcú srác, senki sem tudja, hogyan, de belekeveredtem. Magam sem tudom, hogyan. Vagy tudom? Lehet, hogy akkor kezdődött, amikor Klári néni nem bírt négyünket többé idegekkel, és kirúgott az osztályából. Mi voltunk az iskola tanítóinak a réme. A „Banda” — csak így emlegettek tanári konferenciákon, nagyböjti gyónás előtt és az évvégi ünnepélyen. Büszkék voltunk, a magunknak adott nevekkel is növeltük tekintélyünket. Vadkan, Ordas, Kobra — ugye jóhangzású nevek. Én Bárány lettem, mert olyan ártatlan képpel tudtam a színpad leszakított függönye mellett a tettenérés boldogságában üvöltő káplánnak azt válaszolni, hogy nincs ellenem semmi bizonyíték. Négyen jól összeszoktunk. Minden pénteken a nagyszünetben együtt rohantunk be a szomszédos üzletbe, hármunk az öregasszonyt ugráltatta ide-oda az újságok, könyvek és irkák között, én meg a cukorkákban válogattam úgy, hogy jusson is, maradjon is. Két marokkal jusson a zsebembe, és fél marokkal maradjon a fizetésre. Egyszer aztán megpróbáltuk, lehet-e valamit kezdeni a Nagyáruházban. Itt már jobban kellett takarni, nehogy befürödjünk. Amikor rájöttünk, hogy a nyakkendők közt kitartóan kotorászó csirkenyak a detektív, nem volt nehéz átejteni. Egyszer azt kérdeztem tőle, hogy milyen nyakkendő illik a nagybácsim temetésére, akit égszínkék nyakkendőben ütött meg a guta. Máskor azt, hogy bájködös csajomat biztos megigézi majd, ha fehér pettyes, piros nyakkendővel kísérem a diszkóba. Kobra tolta el a dolgot. Kérdésében nem volt, úgy látszik, semmi fantázia, arcán még kevesebb a nyögdécselő örömből, hogy neki iskolai kitüntetésre kell gálába öltöznie. Angyali pofám ellenére engem elkaptak. A rendőr egészen udvariasan elvitt hármunkat. Az apám is ott ült már velünk, amikor levetítették a két korábbi szajré alkalmával is rólunk készített felvételeket. Megúsztam, mert tisztessé
