A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

84

gébb. Ebből gyakran adódnak problémák, ha a nőt szabadon választott vagy kényszerű munkája erős vagy tartós belső feszültségre kényszeríti, mivel ez ellentétben áll az ő természetes energiagazdálkodásával; ha az illető tipikusan női természet, munkája könnyen idéz elő idegfeszültséget, nyomottságot; ha pedig kevésbé nőies természet, akkor elnehezíti, elférfiasítja, a szó pejoratív értelmében, nem egészséges módon.

— A férfinál a spontaneitás és a reaktivitás kevésbé van kifejlődve. Ezért nincs igénye a folytonos mozgásra; pihenés közben hajlamos a semmittevésre (nem gondol semmire, nem mozdul, nem foglalkozik semmivel). Gyengébb ingerekre alig vagy egyáltalán nem reagál. — Sajátos energiafelszabadítási módja a belső feszültség. Valami belső probléma kell ahhoz, hogy mozgásba tudja hozni: egy technikai feladat, a politizálás stb.

— A feleség állandó készenlétével és gyors alkalmazkodóképességével járul hozzá a házastársi életközösséghez. Minden életközösségben mozgásra, szavakra, mosolyra, változatosságra, előzékenységre van szükség; ehhez bőségesen kell rugalmas, állandó, sokszínű energia. A nőies természetű feleségben ez megvan. A feleség számára a férje egyrészt célpont, másrészt állandó ingerlés arra, hogy energiáit ontsa. A férj bőségesen merít abból az életforrásból, amelyet felesége jelent.

— A férjet olyan tevékenység vonzza és ajzza, amely állandó, amely jól meg van szervezve. Mindaz, ami kiszámíthatatlan, ami meglepő, a férfit zavarja tevékenységében; a túlságos életbőségre, mozgékonyságra nincs felkészülve. A férfi visszavonul önmagába, koncentrál, hogy eredményes és jövedelmező munkát végezzen, amelynek gyümölcsét a család rendelkezésére bocsátja. A nő számára jótékony kiegészülés a férfi munkastílusa és annak eredményessége; a nőnek ez a jellegű elfoglaltság kevésbé természetszerű. A kenyérkereső férfimunka a férfiszerelem egyik lényeges megnyilatkozása a feleség felé.

— A tipikusan női és a tipikusan férfi energiagazdálkodás tehát egy vitális egészet alkot; benne az energiafelszabadítás három módja (önkéntesség, visszahatás, belső feszültség) egymást kiegészítve eszményi teljességre jutnak.

— A két szülő egymást kiegészítő energiagazdálkodása javára válik és elengedhetetlenül szükséges a gyermeknek. Az apa erőfeszítése halmozza fel a létéhez, növekedéséhez szükséges gazdasági javakat, az anyai tevékenység pedig aprópénzre váltja.

— Az energiaelhasználás és az energiatöltődés ritmusa. A kettő egymást váltja és kiegyensúlyozza, akár egyazon elfoglaltságon belül,