A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

69

kerestek menedéket. A jelenlegi kb. ezer katolikus a 18. század vége felé kitört újabb üldözés elől különböző helyekről idemenekült keresztények leszármazottja. Később aztán újabb kisebb csoportok csatlakoztak hozzájuk. A legutolsó bevándorlók (kb. száz család) 1873 körül kerestek és kaptak szállást a Fekete-szigeten.

Mert nehéz idők jártak akkor Japánban a keresztények számára. Kevés olyan hosszú, következetes, szívós, kegyetlen üldözést ismer az egyháztört énelem, mint a 250 évig tartó japán keresztényüldözés volt. Es mégis, ezrek, sőt tízezrek megmaradtak titokban kereszténynek a hosszú üldözés ellenére. Erre is alig van példa az egyháztörténelemben.

Megszámlálhatatlan volt az áldozatok száma. Nagaszakiban és környékén, valamint a környező szigeteken ma is sokezer keresztény él (ma már teljes biztonságban és szabadon): sokan közülük a meg- kínzottak, a vértanúk közvetlen leszármazottai. Rengetegen fizettek ugyanis az életükkel hitükért; mások földjüket, házukat, mindenüket elvesztették miatta. Nem kevés azok száma sem, akik egész életükre nyomorékká, bénává, vakká, süketté lettek az embertelen kínzások következtében.

Sokan az akkor még lakatlan vagy csak gyéren lakott szigetekre menekültek, ahol gyakran épp hogy csak éhen nem haltak a nagy szegénységben. A jobb földeket, a tágasabb helyeket nem a keresztények foglalták le maguknak. Nekik csak a köves, gizgazos hegyoldal jutott. Mégsem zúgolódtak. Pedig nemegyszer itt is utolérték őket az üldözők. Még vagy száz évvel ezelőtt is valósággal megtizedelődtek soraikaz üldözés utolsó nagy hullámában. De utána csakúgy an szabadon hagyták őket. Persze a hirtelen szabadság nem sokat változtatott fájó szegénységükön. Csak épp hitüket vallhatták meg most már bántat- lanul.

Ezeknek a szigeteknek a történetét olvasva önkéntelenül a zsidó levél sorai jutnak eszembe: „gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezték, kettéfűrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták őket, juhbőrbe és kecskebőrbe öltözve bujdostak, nélkülözés, üldözés és zaklatás közepette. A világ nem volt méltó rájuk. Ezért a pusztákon, a hegyek között, a föld barlangjaiban és szurdokaiban bolyongtak.” (11,36—38.)

A babiloni fogságból szerencsésen hazatért zsidókról olvassuk, hogy legelőször is maguknak építettek pompás házakat. A templomért nemigen voltak hajlandók áldozatot hozni. A próféták verítékes fáradozásának köszönhették végül, hogy úgy-ahogy új templom készült a lerombolt salamoni templom helyén. Persze meg sem közeli-