A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
70 tette az első templomot, sem nagyságban, sem szépség dolgában. Az öregebbek, akik még látták kiskorukban Salamon templomát, sírva fakadtak a szegényes istenháza láttán... Nem így az agyonsanyargatott, rongyig leszegényedett japán keresztények ezeken a szétszórt szigeteken. Mihelyt egy kis lélegzethez jutottak az üldözés után, mindenütt templomot kezdtek építeni. Ma éppen ezek a templomok a látványosságai ezeknek a kisebb-na- gyobb szigeteknek! Nem építészeti remekművek, de tekintvea keresztények csekély számát, kiáltó szegénységüket, hiányos műveltségüket, no meg az elmaradott környezetet (mindmegannyi körülmény a hosz- szú üldözés következménye)-.csodálatos alkotások, a hitnek és szenvedésnek fában, kőben nyílt csodái! A kurosimai templom mindössze egyike az ilyen módon épült templomoknak. Es van még valami, ami szintén jellemző ezekre az any- nyi nélkülözésen átment keresztényekre: a sok hivatás! Alighogy fölocsúdtak a sok szenvedés és üldözés okozta aléltságból, csodálatos életerőről tettek tanúbizonyságot. Egymás után jelentkeztek ( a misszionáriusok kezdeményezésére) kisebb-nagyobb csoportok: fiatal lányok, nők lemondtak a házasságról, vagyonról, és közös életet kezdtek élni. Földet műveltek, öregeket, betegeket látogattak, árva gyerekeket neveltek, a szüléseknél segédkeztek. Egyszóval ott voltak mindenütt, ahol szükség volt rájuk. A gyerekek, legények meg egyre sűrűbben hagyták el a megszokott szigeteket, falvakat, hogy papok, szerzetesek lehessenek. A páterek felkarolták a tehetségesebb, jó erkölcsű fiatalokat,és gondoskodtak a taníttatásukról. Nemsokára már fölöslegessé váltak a külföldi misszionáriusok a nagaszaki keresztények között: már régóta japán papok látják el az itteni keresztények lelki gondozását. A japán püspökök egy része szintén ezek közül a keresztények közül való.
