A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
535 II. János Pál KARÁCSONY JELENTÉSE (Ezt a beszédet a Szentatya 1981. december 23-án az általános kihallgatáson mondta el.) 1. A mai kihallgatás karácsony ünnepének légkörében folyik, annak a karácsonynak, amely most már egészen közel van, és amely olyan ékeszólóan beszél szívünkhöz és lelkűnkhöz. Advent liturgiája lélekben előkészített arra, hogy újra átéljük azt a misztériumot, amely az emberi történelemben döntő fordulatot jelentett: egy gyermek születését, aki Istennek is Fia, az Üdvözítő születését. Olyan esemeny ez, amely valóban megváltoztatta a világ arculatát. Maga az az örvendező légkör, amelyet magunkba szívunk a városok és a falvak utcáin, a munkahelyeken, otthonaink meghittségében, nem erről tanúskodik-e? Karácsony ünnepe része lett szokásainknak, mint az öröm és a jóság senkitől meg nem kérdőjelezett ünnepe, és mint szerető gondolatra, szeretettől sugallt és vezérelt gesztusra szóló alkalom és indítás. A nagylelkűségnek és kedvességnek, tapintatnak és figyelmességnek ez a kivirágzása karácsonyt beírja az évnek, sőt az egész életnek legszebb pillanatai közé. Még azokkal is elfogadü -tr ☆ £ < Szűz Mária várja, várja: Aludjon el Je'zuskája. Átöleli szűz karjával, Melengeti szép arcával. ,,Aludj, aludj, én szentségem! Csillag jön a széles égen, Fényes útját bölcsek járják, Áldásodat várva várják. Aludj, aludj, boldogságom! Harmat csillog minden ágon. Pici tested gyenge, mégis Tied lesz a föld és ég is.” Ezt a karácsonyi bölcsődalt ismert karácsonyi dallamra (Kir- je, kiije, kisdedecske) Dienes Valéria írta. tatja magát, akiknek nincs hitük, és mindazokkal, akiknek nem sikerül kivonniok magukat amaz igézet alól, amely ebből a varázslatos szóból árad: karácsony. Ez magyarázza azt a lírai és költői jelleget is, amely karácsony ünnepét átitatja. Mennyi pásztorének, mennyi édes dallam született erre az alkalomra! És mennyi érzést, olykor mennyi sóvárgó vágyakozást tud felkelteni! A minket körülölelő természetnek ezen a napon megvan a sajátos nyelve: édes és ártatlan nyelv, amely megízlelteti velünk az egyszerű és igaz dolgokban rejlő örömet, amely dolgokra szívünk áhítozik, anélkül, hogy tudnánk. ” www 2. De e mögött a lenyűgöző arculat mögött, lám, hirtelen felbukkannak mások, amelyek megváltoz-
