A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
L 536 tátják kristályos tisztaságát, meghamisítják valódiságát. Ezek az ünnepet kitöltő fogyasztással kapcsolatos, pusztán külsőséges szempontok; az a kockázat jár velük, hogy igazi jelentéséből kiforgatják, ha nem úgy jelentkeznek, mint az ünnepet jellemző bensőséges öröm kifejeződései, hanem mint az ünnep legfőbb tényezői vagy szinte mint egyetlen létértelme. Karácsony ünnepe így elveszíti hitelességét, vallásos értelmét, és tékozlásra, pazarlásra szolgál alkalmul; olyan ízléstelen és közönséges megnyilvánulási módozatok szintjéra csúszik le, amelyek sértésként érintik azokat, akiket a szegénység arra ítél, hogy morzsákkal elégedjenek meg. 3. Újra meg kell találnuk karácsony ünnepének igazságát: a történelmi tényadottság hitelességében és annak a jeletésnek a teljességében, amelynek az ünnep hordozója. A történelmi tényadottság az, hogy a történelem egy meghatározott pillanatában, a föld egy bizonyos táján, egy egyszerű asz- szony Dávid nemzetségéből világra szüli a próféták által megjövendölt Messiást, Jézus Krisztust. A jelentés pedig az, hogy Krisztus eljövetelével az egész emberi történelem megtalálta megoldását, értelmét, méltóságát. Isten találkozott velünk Krisztusban, hogy nekünk szabad bejárásunk legyen Istenhez. Ha jól megnézzük, az emberi történelem megszakítatlan forró vágyódás az öröm, a szépség, az igazságosság, a béke után. Olyan valóságok ezek, amelyeket teljességük szerint csak Istenben lehet megtalálni. Márpedig karácsony azt az örömhírt hozza nekünk, hogy Isten elhatározta magát a távolságok áthidalására, a felsőbbrendűségéből (transzcendenciájából) Szeretteim! Ma született a mi Üdvözítőnk, örvendezzünk! Nem szabad szomorkodnunk akkor, amikor az élet születését ünnepeljük: annak az életnek születését, aki kioltotta belőlünk a haláltól való félelmet, és ígéretével az örök élet örömét oltja belénk. Senki sincs ebből az örömből kizárva, egyformán mindannyiunknak megvan a közös okunk arra, hogy örvendezzünk. A mi Urunk ugyanis mint a bűnnek és a halálnak a legyőzője jött közénk, hogy miként senkit sem talált köztünk bűntelennek, ugyanúgy mindnyájunkat megváltson. Vigadjon a szent, mert közeleg győzelmi pálmája! Örüljön a bűnös, mert megbocsátásra kap meghívást! örvendezzék a pogány is, mert őt is az életre hívják! Az Isten Fia ugyanis az idők teljében, amelyet Isten bölcsességének kifürkészhetetlen mélysége rendelt el, felvette emberi természetünket, hogy kibékítsen minket annak Alkotójával, és legyőz-
