A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

486

nak végére, Kűrosz uralkodásának 3. évére állítja be Dániel nagy látomását (10—12. fejezet). — Megállapíthatjuk azt is, hogy a szöveget nem valami látnok, hanem teológus írta. A kinyilatkoztató angyal, a látomások, hangok, álmok emlegetése, a titokzatos könyvekben való olvasás elsősorban az apokaliptikus irodalmi műfaj jellemző sajátossága, nem pedig személyi élmény; ez persze nem zár ki, sőt valószínűvé tesz valami sajátos, intenzív, természetfeletti eredetű (de nem feltétlenül látomásos jellegű) élményt is. Apokaliptikus teológia az elénk táruló világ szerkezete, népessége, szaknyelve is: ilyen kifejezések, mint a jelen és a jövő aión (világ), a jó és a rossz angyalok, az Isten országának közeli eljövetele és az azt megelőző szorongattatás, a világ végének isteni determinizmusa, egy bizonyos dualizmus (kettősség), amely a jelen világot rossznak tartja, a vértanúság győzelmi jellegének kidomborítása.

(c) — Krisztus Király ünnepén az olvasmányt a 7. fejezetből vesszük. Itt a szerző - törvényhű, politikailag és vallásilag üldözött kortársainak megerősítésére és megvigasztalására — szimbolikus álomban írja le a közelmúlt és a jelenkor világbirodalmainak gyászos végét és Isten országának eljövetelét. Éjszakai látomásban a háborgó tenger partján áll: a nemzetek Isten elleni lázongását szemléli. Egymás után négy szörnyű vadállat merül fel a tengerből. Az első egy oroszlán, sasszárnyakkal: az asszír-babiloni birodalom jelképe; a birodalom vereséget szenved, de aztán újjászerveződik, és emberségesebbé válik. A második vadállat egy medve: a méd birodalom, amely vadul, félelmetes étvággyal habzsolja a meghódított népeket. A tengerből felmerülő harmadik állat párduchoz hasonlít: a perzsák birodalmáról van szó, négy királlyal, nagyarányú terjeszkedéssel. Végül a negyedik állatot meg se tudja nevezni a látnok, olyan szörnyű; az aprólékos leírás viszont mutatja, hogy a szerzőt leginkább ez a szörny érdekli, hiszen a korabeli szeleukida birodalomról van szó, hatalmas vasfogakkal, tíz uralkodót jelző szarvval; közöttük nő ki egy tizenegyedik szarv, An- tiokhosz Epiphanész. Valamivel tovább, a látomás magyarázatában ezt olvassuk róla: „Gyalázkodó szavakat mond a Magasságbeli ellen, próbára teszi a Magasságbeli szentjeit; megpróbálja megváltoztatni az időket és a törvényeket, és a szentek ki lesznek szolgáltatva az ő kezébe, egy időre, több időre és egy fél időre.” Célzás ez a három és fél évig tartó üldözésre, amely a jeruzsálemi kultusz erőszakos megreformálását is magával hozta.

A háborgó tenger földi látomására mennyei látomás következik. A próféta tróntermet lát, benne egy „Ősöreget” udvartartásával. Az „Ősöreg” valószínűleg ugariti eredetű, tehát igen régi kifejezés (amint az „Emberfia” és a „Magasságbeli Szentjei” is). Eredetileg az