A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

487

Ösöreg egy szuverén istenség lehetett (az Emberfia pedig talán valamelyik vetélytársa). A hasszideus szentírási szerző persze aligha volt tudatában a kifejezések eredeti jelentésének, és a saját üzenetét mondta el velük. Az ősöreg Jahvét jelöli, a körülötte szolgáló tízezrek a mennyei világ lakói. A mennyben határoznak a földi világ sorsáról; ott döntik el, a „könyvek” alapján, a nagy világbirodalmak pusztulását is. A próféta mindjárt az ítélet végrehajtását is látomásba foglalja: Antiokhosz Epiphanészt megölik, testét tűzre vetik. Ezen a ponton kezdődik olvasmányunk, egy új szereplő, az Emberfia fellépésével.

(B) (a) — „Szemlélődtem az éjszakai látomásokban. Íme, jött valaki az ég felhőin, olyan volt, mint egy Emberfia. Előrement egészen az Ősöregig, és odavitték színe elé.” A szerző tehát, a látomást

bevezető formula ú- jabb említésével, kihangsúlyozza, hogy kinyilatkoztatásának fontos állomásához érkezett. Az új szereplőt még pontatlanabbul írja le, mint az Ősöreget. A szerző úgyszólván semmi magyarázatot sem ad róla. Mindenesetre nem a tenger kaotikus mélységeiből jön elő, hanem a magasból, az ég felhőivel: tehát mennyei lény, nem földi messiás. Mi a feladata? Nem az ítélkezés: ezt az Ösöreg végzi; még csak nem is az ítélet végrehajtása. Előremegy az Ősöregig, és ünnepélyes kihallgatás keretében bemutatják neki. Az új szereplő „Emberfiához hasonlít”; az emberfia szó többnyire, mint pl. Ezekielnél, egyszerűen emberi lényt jelent. Itt azonban párhuzamban áll a vadállatokkal, amelyek birodalmakat és uralkodókat jeleznek, és, mint mondottuk, mennyei lény. Az Emberfia az Istentől adott szuverénitás birtokosa. Itt a szónak van kollektív jelentése: a látomás