A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

469

bér is okozója balesetüknek, az esős, síkos úton kívül? Nem firtattuk a románoktól. Földi viszonylatban mi mindent elvesztettünk. Hála legyen a jó Istennek, hogy olyan jó gyerekek, jó emberek voltak.

Kimentünk értük, a két halott-alvó gyerekért. Egy karcolás sem látszott rajtuk. Ferike a kormányba esett, ez okozta sérülését. Tündit egyetlen ütés érte hátul a koponyáján. Selyem haja eltakarta. Csak amikor a fehér vászonnal kibélelt koporsóba tettük, akkor támadt véres korona feje körül.

Augusztus 14-én volt a temetésük a falunkban. Emberek százai siratták. Es mondták, mondják, írják: „Ezután ők velünk imádkoznak. Az őszép, tiszta, szent életük biztosíték nekünk erre.”

15-én Pestre mentünk a Belvárosi templomba. Váratlanul határoztuk el. A templom búcsúja volt. Dr. Kiss László tanár úr mondta a szentmisét. Nem is gondolta, hogy mi is ott vagyunk. „Örömünnep a mai, és én mégis oly szomorúan emlékezem kedves tanítványomra, Tündére, akit baleset ért. 21 éve teljes volt, hibátlan.”

És azután?

„Nem szakadt le a híd, miután őkátmentek rajta, sem a forrás ki nem apadt, amelyből ittak.” Eleinte meglepett a hatásuk, sugallásuk.

Kedves fiatalok látogattak meg. Esküvőre hívtak. Persze elhárítottam. „De legalább az egyházira tessék eljönni!” „Nektek egyházi?” „Persze! Mit szólna Tündi?”

Megkeresztelt étik a gyereküket Tündi emlékére, még a nevére is. Válni akarók töprengve keresik a kibékülést: „Tündi nem helyeselné’, mondják, öregek sok-sok év után meggyónnak.

Már én is „élek” a kapott szóval: „Ismerted, szeretted Tündét. Emlékére engedd első áldozási előkészületre a három kisgyerekedet!”

Valaki mégis pap lesz. Döntött. Táviratban köszöni a segítséget, Tündi imáját — nekünk.

Sülé atyát, aki évekig ismerte, kérem, imádkozzon érte. „Érte? Hozzá! Az ő imáit kérjük.”

Sokan kérik az imáját. Betegségben, vizsgán, barátaik, maguk bajaiban, gondjaiban. Sokan mondják: álmodtak róla. Felébredve tanácsait élik.

Sírkövükön a modern kereszt mellett a domborművön szelíd Szűzanya előtt térdel a két gyerekünk. Karjával, palástjával védőn öleli át őket.

Utolsó szentírási feljegyzése idézet Szent János evangéliumá-