A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
470 ból: „En megdicsőítettelek a földön, mivel a művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem.” Bizonyára az volt az ő feladatuk, hogy megmutassák, hogy így is lehet élni: tisztán, szépen, szentül. Hogy a fiatalság, erő, jóság, ész, szépség, öröm összefér a vallásossággal. Szent harmóniában összecseng. Ez az Istennek tetsző élet. De mi ... Hosszú utunk olyan éles-köves. Nem is a lábunk jár rajta, hanem fájó szívünk. Szinte látom, könnyeimen át, amint finom kis kezével, lelkének fénylő mécsesével int nekünk: gyötrődjünk szebben, hogy méltóképpen érjen majd a halál. Hogy ők elvezethessenek majd Isten teljességébe. Cser László Lélegzésgyakorlat Lélegzésgyakorlat. Lélegezd be a Végtelent. Lélegezd ki salak magad. Lélegezz örök lélegzetet. A Végtelent lélegezd be, az időlegest fújd ki. Lélegzeted vallja: semmi vagyok, senki. Lélegzeted kérje: Gyere, Végtelen! Élj bennem, te kegyes életszerelem! Lélegzésgyakorlat. A Mindenség meg te. ő: belélegez téged, te: eltűnsz benne. Egy nap A sirály kitárta szárnyait, tovaszállt. A hullám a partnak ütődött, egy pillanatra ott megállt. A szél fától fáig lebbent, hang hangot ért a csendért. A csend átölelte a földet: élt csendben mindenkiért. A hajnal fölkelt, a dél dolgozott, az alkony verejtékezett, az éj imádkozott.
