A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
440 lélektani és morális szempontból nagy a különbség. A philein jelenti az értelmet és akaratot megelőző ösztönös és önkéntelen érzelmet, az ún. amor concupiscentiaet, vagyis a vágyó, önző szeretetet, amikor azért szeretünk valakit, mert az valamilyen szempontból nekünk kívánatos, jó. De jelentheti az amor complacentiaet is, amikor valakit szintén az értelmet és akaratot megelőző önkéntelen érzelemmel szeretünk, de nem önmagunkért, hanem a benne található jó tulajdonságok miatt önmagáért. Jánosnál a philein-nek mindkét vonatkozását megtalálhatjuk. Az előbbire példa: „Ha a világból volnátok, a világ mint övéit szeretne titeket." (15,19.) Az utóbbira példák: az Atya tetszés-szeretettel „szereti a Fiút, és mindent megmutat neki." (5,20.) Jézus tetszés-szeretettel szerette Lázárt és nővéreit (11,5; 11,36). Az Atya tetszés-szeretettel szereti a tanítványokat, de csak akkor és azért, amikor és amiért már ők is szeretik Jézust (16,27). Tetszés-szeretettel szereti Jézus a „szeretett tanítványt" (20,2). És végül nagyon szép Péter háromszoros szeretetvallomása. Jézus agapeinnel kérdezi, hogy szereti-e őt Péter, és Péter mindannyiszor phileinnel válaszol (21,15— 17). Vagyis: szeretlek. Uram, nemcsak száraz értelmi megfontolás alapján, hanem szívem egész melegével és odaadásával, egész ösztönös emberi természetemnek is minden megmozdulásával. Végül a harmadik kérdésben már maga Jézus is phileinnel kérdezi Pétert, hogy szereti-e őt. Jó példa ez arra, hogy mind az értelmi megfontolást megelőző, mind az azt követő szeretet együtt és egyszerre is létezhet. Teológiai és szótériológiai szempontból mégis sokkal nagyobb jelentőségű a 41-szer előforduló agapein. Jelentése: az értelem megfontolását és az akarat elhatározását követő szeretet, amit teológiai szaknyelven amor benevolentiaenek, jóakaró szeretetnek hívunk. A latin diligere, di-eligere — szétválasztani, különválasztani — jól rámutat ennek a szeretetnek értelmi megfontolásban és szabad kiválasztásban gyökerező jellegére. Ez az agapé — szeretet — a végső gyökere, forrása Isten világot teremtő és főleg világot megváltó tevékenységének. Teológiai szempontból tökéletesen helyénvaló a szabad elhatározást magában foglaló agapein használata, mert Istennek minden kifelé irányuló tevékenysége szabad elhatározásból történik. Isten belső szent három sági életében minden szükségszerűen megy végbe. Azért amikor János Jézusnak mint Fiúnak belső, szent- háromsági vonatkozását tárgyalja, akkor a szükségszerűséget kifejező phileint használja: „Istent is Atyjának mondta, s ezzel egyenlővétette magát Istennel" (5,18) — majd így folytatja: „A Fiú önmagától nem tehet semmit (szükségszerűség!), csak azt teheti, amit az Atyjától lát. Amit ugyanis ő tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi." (5,19.) És végül bezárja a kört: „Az Atya szereti (philein) a Fiút, és mindent megmutat neki." (5,20.)
