A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
441 Ámde amikor a Szentháromságnak a kifelé irányuló szabadtevékenységéről, a megváltó szeretet- ről van szó, ott az aga pé—szeretet szerepel. Isten ezzel a megváltó,szabad szeretettel szereti a világot: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda." (3,16.) A Fiút is azért szereti ezzel a szabad szeretettel, mert ő is hajlandó közreműködni a megváltásban: „Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet." (10,17.) De maga a Fiú is viszontszereti az Atyát ezzel a szabad szeretettel: „A világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott." Az Atyának és a Fiúnak ez a kölcsönös egymás iránti szeretete azonban nem marad meg a szentháromsági személyek szűk körében, hanem éppen a megváltás által továbbárad az emberek felé. Az Atya szereti az embereket: „Ismerje meg a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél." (17,23.) A Fiú is szereti az embereket: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket." (15,9.) „Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette." (13,1.) — És ez a szeretet azonos azzal a szeretettel, amellyel az Atya és a Fiú kölcsönösen szeretik egymást: „Megismertettelek velük, és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én őbennük." (17,26.) — és ha ez a szeretet beköltözött az emberek leikébe, akkor már nem kell csodálkoznunk, hogy az Atya tetszés-szeretettel is szereti (philein) övéit: Szent János apostol és evangélista szimbóluma: a sas (Rajz a IX. század első feléből) I
