A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
324 hogy a bizottság tagjai hivő emberekként jöttek össze, az imádságos meglátások légkörében. Más szóval határozottan elutasítja azt a gondolatot, hogy a bizottság mindenáron kompromisszumra törekvő akadémikusok vagy intellektüelek klikkje lett volna. Nem. Hivő keresztények módján dolgoztak. Csak olyan hívők, akik imádkoznak, remélhetik, hogy a keresztény hit ágazatait és ízületeit szóba tudják foglalni. Ratzinger bíboros elismeri az ARCIC tagjainak „őszinteségét”. Es ez nem is olyan jelentéktelen megjegyzés, mint amilyennek látszik. A L’Osservatore Romano azok ellen írt, akik állítólag „a könnyű vallási béke érdekében átsiklanak a problémákon, és elszakadt testvéreink nyelvére kapcsolnak át” (1981. október 16). Ugyanez a kifejezés fordul elő egy Luigi Ciappi bíboros írta könyvismertetésben (L’Osservatore Romano, angol kiadás, 1982. február 1), ezért feltételezhető, hogy az előző cikk is tőle vagy környezetétől származik. (Ciappi bíboros viselte utolsónak „a pápai ház teológusa” címet.) A pápa jobban teszi, ha Ratzinger bíborosra hallgat teológiai kérdésekben. Elkerüli az olcsó oldalvágásokat, nem próbál indítóokokat kitalálni mások cselekvései számára, és a tárgyalásokat „az őszinteségnek ugyanabban a szellemében” vezeti, „amely az ARCIC munkáját jellemzi.” Természetesen az őszinteséget a világossággal próbálja egyesíteni. Hála Istennek! Valami szétfolyó, zavaros egyezség hamarosan felbomlana. Chesterton mondta egyszer, hogy a mai világnak több személyes kedvességre és több értelmi kegyetlenségre volna szüksége. Jó összetétel az ökumenizmus művelői számára! Ratzinger bíboros négy megjegyzést tesz a világosság érdekében. Az első csak megismétli a végleges jelentést, és jelzi, hogy egyes, a katolikus Egyház által dogmának tartott tanítások az anglikán kom- múnió szemében nem azok. Ez különösen a „máriás” tanok hittételként való meghatározására vonatkozik: a szeplőtelen fogantatásra és a mennybevételre. Nem is annyira azért, mintha az anglikánok ezeket a tanokat nem tartanák, hanem inkább azért, mert nem tekintik a hit lényegét érintő tanoknak. De a kérdés az, amint Ratzinger bíboros helyesen látta meg, hogy a keresztény tannak ez a különböző módon történő felfogása szükségképpen akadály-e az egyesülés szempontjából, miután annyi más, sokkal központibb jellegű és ősibb tanításban általában megegyezünk. A második megjegyzés a homályos megfogalmazásokra vonatkozik. „Az ARCIC-jelentésben egyes megfogalmazások továbbra is különbözőképpen értelmezhetők.” A különbségeket áthidalni igyekvő emberi törekvések melyikéről ne lehetne ezt elmondani? De néha a „homály ” a fürkésző szemében van. Az ARCIC állandóan azon ipar
