A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
325 kodott, hogy a szavak mögé jusson, hogy megkerülje a múlt meddő vitáinak por fedte védelmi vonalát, és a két egyház mai hitét határozza meg. Aquinói Szent Tamás elvét követte: Fides non terminatur ad enunciabile, séd ad rém. A hitet nem a szóbeli megfogalmazás érdekli, hanem azok a valóságok, amelyekre — soha teljesen ki nem elégítő módon - utalnak. A harmadik megjegyzés bizonyulhat még a legkomolyabb akadálynak. Az ARCIC egyes pontjai, mondja Ratzinger bíboros, „nem látszanak a katolikus tannal könnyen összeegyeztethetőnek.” De a terhelő mozzanatot a lehető legenyhébb formában említi. Nem beszél tévedésről, még kevésbé tévtanról, mint egyesek álmodták. Azt sem állítja, hogy ezeket a pontokat lehetetlen összeegyeztetni a katolikus tanítással. így a bizonyítás az ARCIC utódjára hárul; annak kell majd kimutatnia, hogy a megegyezés és a kibékülés, ha nem is könnyen, de lehetséges. Ratzinger bíboros semmi jelét se adja annak, hogy a vállalkozást reménytelennek tartja. Csupán azt kívánja, hogy mutassák meg neki, hogy az összeegyeztetés lehetséges. Ez a kérés teljesen jogos. Ebből a szempontból talán segít, ha megemlítjük, hogy az I. vatikáni zsinat határozatainak a magyarázatában mindig találkozunk ,,maximalista” és „minimalista” értelmezéssel. A maximalisták szemében soha nem elég a pápai beavatkozásokból. A minimalista nagyra értékeli a pápa szerepét, de nem szeretné, ha eltúlozta. Robert Runde ... ^ ^ ^ ... II. János Pál lyából vesztene. Rámutat arra, hogy igen kevés olyan válságos pillanat van a történelemben, amely szükségessé teszi a pápai beleszólást. Fontos hangsúlyozni, hogy a minimalista nem kevésbé jó katolikus, mint a maximalista. A legtöbb neves teológus minimalista. Ratzinger bíboros utolsó aggodalma a kihagyott dolgokra vonatkozik, bár megérti, hogy egyes kérdésekről miért nem tárgyaltak. Például az anglikán női papok szenteléséről alig esett szó 1970-ben,
