A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
323 lönbségek gyújtópontjában állottak, meg kell állapítanunk, hogy más kérdések még kivizsgálásra várnak, közösen és ugyanebben a szellemben, hogy a végleges megegyezésre eljussunk, amely az igazi kibékülést biztosítani képes. Ezért ennek a Kongregációnak a megítélése szerint mindent meg kell tennünk, hogy az oly szerencsésen kezdeményezett párbeszéd folytatódjon, a tanulmányokat továbbvigyék, főképpen azokon a pontokon, amelyeken az eddig elért eredmények azt megkívánják, és ezeket a tanulmányokat terjesszék ki azokra a többi kérdésekre is, amelyek elengedhetetlenek az Úr által akart egyházi egység helyreállítására. A Hittani Kongregáció ezért az ARCIC-jelentésről részletes megjegyzéseket fog küldeni a püspökkari konferenciáknak; e párbeszéd folytatásához így kíván hozzásegíteni. Imádságaimban Önökkel egyesülten, hogy a Szentlélek sugallja és irányítsa közös törekvéseinket, hogy mindannyian teljesen egyek legyenek (Jn 17: 21,23), maradok... Peter Hebblethwaite EGY HÍRMAGYARÁZÓ MEGJEGYZÉSEI Ratzinger bíboros levelét Alan Clark püspökhöz igen sokan úgy értelmezték: nemmel válaszolt az Anglikán — Római Katolikus Nemzetközi Bizottságnak (ARCIC) és annak végleges jelentésére. En úgy hiszem, hogy ez az értelmezés teljesen téves. Es ha ezt a levelet a Hittani Kongregáció új prefektusa első jelentős tettének vesszük, akkor új, ökumenikus szempontokra érzékenyen reagáló korba léptünk, amit egyáltalán nem állíthatunk a Szent Officium idejéről. Ratzinger bíboros új seprű. A levél figyelemreméltó először is a miatt, amit nem mond. Nem beszél arról, hogy ,,kiárusítottak” minket — mint egyes bőbeszédű és túlbuzgó katolikusok tették. Nem említi az „egyszerű híveket", akiknek hitében állítólag zavart kelt. Ellenkezőleg, azt mondja, hogy a végleges jelentés ,,fontos ökumenikus esemény, amely jelentős lépést jelent a kiengesztelődés irányában". Figyeljünk fel erre a két jelzőre: „fontos” és „jelentős". A Vatikán nyelvén ennél nagyobb dicséret nem létezik. Bár Ratzinger bíborosnak egy rövid levélben nincs módja arra, hogy tárgyaljon az ARCIC módszeréről, amelyet II. János Pál pápa szeptember 4-i beszédében megdicsért, de beszélt arról, hogy az ARCIC tagjai „a hittudományi kutatást és az állhatatos imádságot” egybeötvözték. Ez a megjegyzés nagyon is biztató. Elismeri ugyanis,
