A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

281

nehézség: igazságosságérzetünk tiltakozik az ellen, hogy komolyan elhiggyük, hogy Jézus kétezer disznót belefullasztott a tengerbe, csak ügy, puszta szeszélyből vagy megfélemlítésből. Jézus a csodáival segíteni, nem rombolni szokott, az evangéliumok egyértelmű tanúsága szerint.

Van-e megoldás ezekre a nehézségekre? Úgy tűnik, hogy maga a felmerülő ellenvetések természete megmutatja az irányt, amerre a megoldást keresnünk kell.

Az elbeszélés öt szövegemlékének összehasonlításából és Márk meg Lukács belső kettősségéből arra lehet következtetni, hogy itt tulajdonképpen nem egy, hanem két elbeszélésről, két elbeszélés egybe- ötvözéséről van szó. Az egyik elbeszélés az ördögűzésről szól; a másik pedig ezt az ördögűzést egy naiv hiedelmeket tükröző folklorisztikus termékbe öltözteti beit. Ráadásul ennek a második, folklorisztikus darabnak két változata is van.

(Folytatjuk.)

SZENTMISE LATINUL ÉS A RÉGI SZERTARTÁS SZERINT

A Szentatya megbízásából a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció 1980 júniusában körkérdést intézett a római szertartásé 2317 egyházmegye és egyéb egyházkerület főpásztoraihoz a latin nyelv liturgiában történő használatáról és az ún. trentói miséről (vagyis a misézésnek arról a módjáról, amely az 1500-as évektől az 1960-as évek végéig nagyjából változatlanul érvényben volt). 1791 főpásztor válaszolt, és sokan gazdag, értékes beszámolót, dokumentációt csatoltak válaszaikhoz; mindebből pontos képet lehet nyerni a helyzetről és a jövő fejlődés irányáról. Nyolc kötetbe gyűjtötték össze az anyagot, ebben a formában nyújtották át a pápának. A pápa kívánatosnak tartotta, hogy az ankét eredményeit nyilvánosságra hozzák.

Táblázatok mutatják a beérkezett válaszok számszerű megoszlását, földrészek és országok szerint. Ezeket mi mellőzzük, és csupán a számadatok értelmét világítjuk meg.

— Ami a latin nyelv liturgikus használatát illeti ( arról van szó, hogy a II. vatikáni zsinat szellemében kiadott új liturgikus könyvekből latinul végzik a szentmisét, szolgáltatják ki a szentségeket stb.): a latin nyelv használata eltűnőben van, helyette egyre általánosabban az élő nyelvet, a nép nyelvét használják; a latin csupán egyes magas műveltségi szinten álló csoportoknak, valamint a gregorián ének szakembereinek körében él tovább.