A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2

lasztó különbségeket, és így téves békeszándékukban abba a veszélybe kerülnek, hogy sajátos jellegüket veszítik el;

— vagy olyan szenvedélyességgel védik saját igazukat, hogy azokban, akik másként hisznek, csak ellenséget hajlandók látni, és így a párbeszéd és a közeledés lehetőségét eleve meghiúsítják.

A Szentatya tudatában volt mindkét buktatónak,és így fogalmazta meg — főleg híres dokumentuma 32. fejezetében — a helyes ökumenikus magatartást:

— Legyen a hitoktatók jellemző sajátossága a hűség saját Egyházuk tana és intézményei irányában, és szavukban, tetteikben tartsák tiszteletben a többi keresztény közösséget.

— A hitoktatás egész menete segítsen saját felfogásunk mélyebb megértésére, ugyanakkor adjon pontos képet a többiek felfogásáról, hogy ez a kölcsönös ismeret és tisztelet könnyebbé tegye a teljes egyseget, amelyet Isten kíván, és majd megvalósít az Ö kegyelmealkalmas idejében.

Kitartó igyekezet lelkünk és magatartásunk folytonos jobbítása terén, és a buzgó, meg nem szűnő ima: az egység igazi vágyát ez a lelkűiét erősíti és munkálja valójában. Ezt jelenti a hitoktatás ökumenikus jellege.

MISSZIÓS: ...hogy az a különbözőség, amelyről a helyi egyházak az egyetemes Egyházon belül tanúságot tesznek, kedvező hatással legyen Krisztus tanítványainak a szeretetten való tökéletesebb egységére.

Annak az ökumenikus szellemnek, amelyről az általános szándékban megemlékeztünk, és amelynek ápolását a hitoktatás terén oly fontosnak mondotta a Szentatya, legszebb megnyilvánulása és leghat- hatósabb előmozdítója az a nagy imanyolcad, melyet legtöbb hivő közösségünkben évek óta olyan szép eredménnyel végzünk,és a közös istentisztelet keretében megülünk.

Mert mi is történik az imanyolcad során? Mint a név is mondja, imádkozunk az egységért, mint ahogy a mi Urunk is imádkozott, hogy „mindannyian eggyé legyenek,és így elhiggye a világ", hogy az Atya küldötte őt. (Vö. Jn 17.) A közös imát azután közös istentisztelet keretében nyilvánosan is elvégezzük január végén, olyan vasárnapon, mely Pál-forduláshoz közel esik. Ahol több magyar nyelvű keresztény gyülekezet van egy-egy városban, most együtt imádkozunk és énekelünk. Ott vannak a hívek és lelkipásztoraik, minden gyülekezet képviseletében... És amikor a közös hitvallást mondjuk, rádöbbenünk — sokan talán először életükben —, hogy a legalapvetőbb igazságok vallásában egyek vagyunk. ...Megvalljuk az Atyát, a Teremtő és Gondvi-