A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
3 selő Atyát, aki Fiát adta, és megváltott, üdvözíteni akart Általa; a Lélek fénye, szeretete irányítja az egyesek lelkét, és élteti, vezeti az Egyházat. A miatyánk szavait ugyanazzal a hittel és bizalommal mondja a hivő nép és lelkipásztoraik. Szép magyar énekeinket legtöbb esetben ugyanazzal a buzgalommal és áhítattal énekeljük, mert ismerjük egymás kincseit... Ugyanabból a Bibliából olvassák fel Isten igéjét, és a közös hitvallás, a közös ima és áhítat végén tartott szeretetlakoma mind perdöntő bizonyítéka annak, hogy a leglényegesebb dolgokban még mindig egyek vagyunk, és a növekvő megbecsülés és egymás meggyőződésének tiszteletben tartása, a közös ima és a testvéri szeretet- találkozó mind egy-egy pozitív lépés a teljes egység útján. A helyi egyházak sokszínű tanúságtételében így erősödik az az egyetlen szeretet, mely már a teljes egység — ma még csak remélt — tényének biztató előcsillanása. ß ( Nagy Ferenc Szentbeázéd- templomidon magyaroknak Január elseje sokrétű, bonyolult liturgikus ünnep; mindig is az volt. Ha jól odafigyelünk a szentmise három olvasmányára, megérez- hetjük ezt a sokrétűséget, hiszen ezek az olvasmányok az ünnep valamennyi szempontjának tömény összefogalalását adják. Életérzésünkben legélénkebben, sőt szinte kizárólag az van meg, hogy új polgári év kezdődik; ehhez főként az ószövetségi olvasmány kapcsolódik, az ároni papi áldás. Az ünnep központi misztériuma (ezt fejezi ki mai liturgikus neve) Szűz Mária istenanyasága; az Úristen áldása, arcának felragyogtatása a Szűzanyában bizonyos SZÉP KELET, teljességet ért el. Az istenanyaság konkrét valóságát érzékelteti a karácsony nyolcadához fűződő evangéli- SZÉP NAP! umi elbeszélés: a betlehemi pásztorok látogatása, a gyermek Jézus körülmetélése, a névadás szertartása; vagyis Mária biológiai és lelki, hitbeli kapcsolata Fiával. Ugyanebben az evangéliumi szakaszban találjuk meg az ünnep kettős jézusi misztériumát is: a körülmetélést és a Jézus nevet. A név Üdvözítőt jelent, annak az üdvösségnek szerzőjét, amely keresztény életünkben bontakozik ki. Az ünnep olvasmányai beszélnek a keresztény ember életéről is, főleg a szentlecke, a legtartalmasabb és legszintetikusabb szöveg; témája az istengyermekség, örökbefogadásunk, fiúvá fogadásunk. Ez az egzisztenciális mondanivaló természetes összefüggéssel kapcsolódik az újévhez, és így az ünnep misztériumainak sokszínű köre teljessé válik.
