A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
252 a pogányokra, akik nem ismernek, az országokra, melyek neved nem tisztelik" (Zsolt 79,6). Még drámaibbak azok a helyek, ahol a szentírás Isten választott népét vádolja Isten nem ismerésével. Ismerjük Izajás klasszikus képét, amelynél plasztikusadban senki nem fejezte ki az ószövetségben Izrael vétkes tudatlanságát: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismeri meg, népem semmit nem tud megérteni" (Iz 1,3). Szinte magunk előtt látjuk a legelőről napnyugtakor hazatérő állatokat, amint a faluba érve szétoszlanak, és mindegyikük a maga istállója felé igyekszik, hogy gazdájának szavára engedelmesen elfoglalja helyéta jászolnál. Izraelnek hasonlóképpen kellene megismernie a maga gazdáját, a hatalmas Jahvét, hogy szavának engedelmeskedjék. Ehelyett mit tesznek? „Hűtlenséget hűtlenségre halmoznak" (Iz 1,5). Meg is kapják értea díszjelzőket: „bűnös nemzet,gonoszsággal terhelt nép, gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiák" (Iz 1,4). Nem kevésbé szenvedélyesek a jeremiási ostorcsapások: a próféta hitszegéssel, árulással, hazugsággal, házasságtöréssel vádolja Izraelt (Jer 9,2). „Az Úrról nem akarnak tudni" (Jer 9,5). Tehát nem a gyermek ártatlan nemtudásáról, nem valami legyőzhetetlen tudatlanságról van szó, hanem vétkes ellenszegülésről Istennel szemben. Ezeknek a prófétai vádaknak ostorcsapásai visszhangzanak János evangéliumában a 7. és 8. fejezetben, amelyeknek fő témája — különböző kitérőkkel és epizódokkal tűzdelve — az Isten, az Igazság ismerete, illetve nemismerése. Jézus tanítása Istentől való, az igazságot tartalmazza. Ámde ezt csak az ismeri meg, aki készen van rá, hogy teljesítse Isten akaratát (7,17). Azonban éppen ez hiányzik a magukat Abrahám-fiaknak valló zsidókból. Jézus tehát méltán jelenti ki. „Az Igazság küldött, akit ti nem ismertek" (7,28). „Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok, hogy Istenetek, de nem ismeritek" (8,54). Meg is kapják Isten nemismeréséért önmagukról azt a képet, amely a maga teljességében, az utolsó színek fölrakása után sokkal megrázóbb még a prófétai képeknél is. Miért nem ismerik meg a „zsidók" (a zsidóság képviselői) az Igazságot, vagyis az Istent? Először is, mert „nem vagytok az Istentől valók" (8,47). Másodszor, mert „ti innen alulról", „e világból vagytok" (8,23). Végül harmadszor és legfőképpen, mert jóllehet Abrahám-fiaknak valljátok magatokat, valójában azonban sátán- fiák vagytok, „a sátán az atyátok" (8,44). Márpedig a sátán „a hazugság atyja" és „gyilkos", főleg az igazság gyilkosa. Aki tehát tőle származik, az képtelen az igazság fölfogására. E negatív szövegekből végül is milyen következtetéseket vonhatunk le? Isten ismerete a szentírási fogalmak szerint nem pusztán az értelem ügye, hanem az egész embernek, értelmének és akaratának