A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

Amikor Isten megvalósítja ígéreteit, csodálkozva tapasztalhatjuk nagylelkűségét: hűségből megadja mindazt, amit megígért, kegyelem­ből pedig jóval többet ad. így amikor a Fiú megtestesült, a világ az igazságosságot és a békét várta, Izrael messiást, királyt, papot, prófé­tát várt... Amikor megjelent a szeretett Fiú, ő mindez volt egyszerre, és egyben végtelenül több is volt. Az ő eljövetelére volt szükség ah­hoz, hogy felfedezhessük, hogyan váltotta valóra és hogyan múlta fe­lül mérhetetlenül az ígéretet. így amikor majd felébredünk a feltámadás vüágosságában, érez­ni fogjuk, hogy várakozásunk csordultig betelik; sőt várakozásunkat messze meghaladóan fedezzük fel, hogy Isten adománya mérhetetle­nül értékesebb mindannál, amit remélni és kérni mertünk volna. Az élet forrásánál Maga Isten lesz a mi örömünk. Megközelíthetetlen világosságá­ban bebocsát majd minket dicsőségének látására. Akkor majd magá­nál a forrásnál isszuk az életet, a Szentháromságban, az Atyánál a Fiú által a Szentlélekben. Mégegyszer utoljára meghalljuk a meghitt felszólítást: Boldo­gok, akiket meghív lakomájára Jézus, az isteni Bárány! Ujjongó öröm­bentudjuk meg,hogy ütött a menyegzős vacsora órája. Meg fogjuk látni a mennyei Jeruzsá­lemet ; szép lesz, mint a menyasszony; le­száll a mennyből, és a meghívottak mind odasereglenek a világ négy sarkáról. Minden nehézség nélkül rájuk isme­rünk: ráismerünk ön­magunkra a szegé­nyek^ nyomorékok, a vakok, a sánták között. Mindnyájunk­nak sietős lesz, hogy bejusson az örökhí­vató Egyházba; a fé­kevesztett szerelem heves lendülete visz az Úr felé; nekiiramodunk, mint az Isten hegyének lejtőjén szökellő patak. 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom