A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
Amikor Isten megvalósítja ígéreteit, csodálkozva tapasztalhatjuk nagylelkűségét: hűségből megadja mindazt, amit megígért, kegyelemből pedig jóval többet ad. így amikor a Fiú megtestesült, a világ az igazságosságot és a békét várta, Izrael messiást, királyt, papot, prófétát várt... Amikor megjelent a szeretett Fiú, ő mindez volt egyszerre, és egyben végtelenül több is volt. Az ő eljövetelére volt szükség ahhoz, hogy felfedezhessük, hogyan váltotta valóra és hogyan múlta felül mérhetetlenül az ígéretet. így amikor majd felébredünk a feltámadás vüágosságában, érezni fogjuk, hogy várakozásunk csordultig betelik; sőt várakozásunkat messze meghaladóan fedezzük fel, hogy Isten adománya mérhetetlenül értékesebb mindannál, amit remélni és kérni mertünk volna. Az élet forrásánál Maga Isten lesz a mi örömünk. Megközelíthetetlen világosságában bebocsát majd minket dicsőségének látására. Akkor majd magánál a forrásnál isszuk az életet, a Szentháromságban, az Atyánál a Fiú által a Szentlélekben. Mégegyszer utoljára meghalljuk a meghitt felszólítást: Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az isteni Bárány! Ujjongó örömbentudjuk meg,hogy ütött a menyegzős vacsora órája. Meg fogjuk látni a mennyei Jeruzsálemet ; szép lesz, mint a menyasszony; leszáll a mennyből, és a meghívottak mind odasereglenek a világ négy sarkáról. Minden nehézség nélkül rájuk ismerünk: ráismerünk önmagunkra a szegények^ nyomorékok, a vakok, a sánták között. Mindnyájunknak sietős lesz, hogy bejusson az örökhívató Egyházba; a fékevesztett szerelem heves lendülete visz az Úr felé; nekiiramodunk, mint az Isten hegyének lejtőjén szökellő patak. 249
