A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
57 Mindenkinek Atyja Azért áldjuk Isten nevét, mert ő kivétel nélkül minden ember Atyja, aki felkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt hullat az igazakra és a bűnösökre (Mt 5,45). Isten szeret minden élőt, senkinek sem keresi a vesztét. Ezért mi sem tagadhatjuk meg egyetlen embertől sem a tiszteletet, a szolgálatot és a szeretetet. Valljuk, hogy az emberek fiai mind arra vannak hivatva, hogy Isten gyermekei legyenek: jóakaratú végzése szerint az Atya eleve arra rendelt m inket, hogy Jézus Krisztusban fogadott gyermekek legyünk számára (Ef 1,5). Mindnyájan testvérek Jézus Krisztus megnyitotta előttünk egy egyetemes testvériség kapuit. Egyetlen olyan határ, amely a világban szétválaszt, egyetlen olyan fal, amely földünkön épül, nem ér fel Isten egébe. Nekünk tehát nem szabad sem letagadnunk, sem elhallgatnunk ezt a bizonyosságot, amely örömünket alkotja. Csakis azt tehetjük, hogy gyökeresen elutasítjuk a rabszolgaság és a gyűlölet minden formáját, egyéni vagy családi, törzsi, társadalmi, nemzeti vagy faji, eszmei vagy vallási téren egyaránt. Minket a hitünk egyetlen embertől sem választ el, még azoktól sem, akik esetleg ellenségeink vagy üldözőink. Akármilyen messzire távolodott valaki Isten útjaitól, nála mindig arra a fogadtatásra talál, amelyet ez a gyengéd Atya készen tartogat minden tékozló gyermeke számára (vö. Lk 15). Legyünk készen arra, hogy fáradhatatlanul tanúskodjunk erről az atyai szeretetről. Másokat meghallani nem is olyan egyszerű, mint látszik. Nagyfokú önzetlenség kell hozzá, és az, hogy újra meg újra kézbe vegyem magamat. A valódi meghallásban bizonyos fokig átengedem magam a másiknak, teret engedek neki, hozzásegítem, hogy magát kibeszélje, és így saját magára találjon. A hallás művészetéhez tartozik, hogy van időnk mások számára. Hans Werners A döntő indítást az evangélium adta, amellyel nagyon behatóan foglalkoztam. Láttam, hogy életem tele van ellentmondásokkal. A becsületesség megkövetelte, hogy azzal kezdjem, hogy az evangéliumot átültessem a gyakorlatba, azaz magamnak is hozzá kellett járulnom az ember szolgaságból való kiszabadításához. Adolfo Perez Esquivel
