A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám
479 HAZAI RÉGISÉGEK oooooooooooooooooooooooooo Kálmán király (1095- APRÓSÁGOK 1116) elrendelte, hogy a keresztények és zsidók közt létrejött oooooooooooooooooooooooooo ügyletekről a vásárhely papja írást állítson ki. Az aláírt és lepecsételt lap a jogvédelmet biztosította. Hazánkban a zsidó, mohamedán, bizánci és velencei kereskedők révén terjedt a földközi-tengeri kultúra területén szokásos írásos megegyezés. III. Béla király (1 173—1196) a közigazgatásba is behozta az írásbeliséget. Az eléje terjesztendő ügyeket írásban kellett benyújtani. Ez természetesen megnövelte a kancellária teendőit, és szükségessé tette a „hiteles helyek” szaporítását is. A székeskáptalanok és a szer- zeteskonventek töltötték be ezt a szerepet: az ő feladatuk volt, hogy közhitelű bizonyságleveleket állítsanak ki. Oros pannonhalmi apát, aki 1207-től 1243-ig állt az apátság élén, több mint 150 okiratot készíttetett: összegyűjtette és lemásoltatta a kolostorra vonatkozó pápai, királyi és főúri adományleveleket, szerződéseket, az apátsági népek jogait és kötelességeit stb. Alighanem tapasztalatból ismerte a levéltári adatok fontosságát. Még a XI. század végén egy veszprémi püspök az általános egyházjog alapján magának követelte a pannonhalmi apátság somogyi ti- zedjogát. Péter apát Szent István rendelkezésére hivatkozott: a somogyi tizedeket ő adományozta az apátságnak; közel százéves múltra tekint vissza a kiváltságuk. — Erkölcsileg joguk volt a tizedekhez, kétségtelen. De ez még nem ad jogot a Szent Istvántól kapott oklevelük megmásítására és kibővítésére egy a somogyi tizedekre vonatkozó szakasszal. . .Az 1102-ben készült második okirat tartalmilag igaz, formailag hamis; magyarán szólva: okirathamisítás. A közjegyzői és közigazgatási feladatok betöltése nemegyszer elvonta az egyháziak figyelmét és igyekezetét elsődleges papi teendőiktől. „IV. Ince pápa 1254-ben keményen kikelt több nemzet — köztük a magyarok — ama szokása ellen, hogy elhanyagolva a bölcsészet tanulását (a teológiáról nem is szólva!), a polgári — tehát a római — jog tanulására adják magukat; csak a világi ügyekben jártasak kerülnek egyházi méltóságokba, akiknek fő céljuk aztán a meggazdagodás.” (Mezey László) Az „igazságos Mátyás” király nagy gonddal ügyelt a hiteles helyek kifogástalan működésére. Törvényt hozatott, amely előírta, hogy a hiteleshelyi pecséttel rendelkező konventek mind a király kegyura- sága alá kerüljenek. így akarta biztosítani a hiteleshelyi konventek
