A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
4 Ha minden érték előbb-utóbb összeomlik, miért is áldoznánk föl magunkat érte? Ilyen beállítottsággal azonban nem lehet sem közösséget, sem kultúrát építeni. Másképpen kifejezve: az anyagi javak termelése nem választható szét az erkölcsi javak termelésétől; vagyis az életünkkel választ kell adnunk ezekre a kérdésekre: mit jelent embernek lenni? és mi az ember szerepe a társadalomban? János fölismerte és elfogadta hivatását: számára népének és az embernek a szolgálata azt jelentette, hogy Jézussal ismertesse meg őket, tanúskodjék róla, mert egyéni és közösségi életünknek Jézus fog irányt mutatni, tartalmat adni és sziklaszilárd alapot biztosítani. Először János sem „ismerte” őt. János ugyan már gyermekkorától fogva tudta, hogy Jézus az ő rokona. De itt másfajta ismeretről van szó: Jézus személyiségének a titkáról. Ez János előtt is csak akkor villant fel, amikor Jézust megkeresztelte. „Láttam és tanú&o- dom róla: ő az Isten választottja.” Ekkor látta meg — prófétai, belső látással —, hogy Jézus a Messiás-Király, a Szabadító, „aki majd Szentlélekkel fog keresztelni”; „ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Mi is sokszor azt gondoljuk, hogy gyermekkorunk óta ismeijük Jézust. De valljuk be: nagyon-nagyon felületesen. Ez a fajta ismeretség nem érinti közelről az életünket. Vagy úgy gondoljuk talán, hogy az élet nagy kérdéseiben és életünk nehéz döntéseiben hatással volt ránk? Hányszor fordultunk hozzá eligazításért és erőért? Mertük remélni tőle, hogy elveszi bűneinket, energiáink téves vágányra futását? Mertük remélni tőle, hogy Isten Leikével Isten fiaivá és választottaivá keresztel minket? Amíg szava és személye nem inspirálja problémaoldó keresésünket: még nem ismertük meg őt. Amíg nem remélünk tőle semmit, amíg nem lelkesedünk érte, és nem szeretjük őt: még nem „láttuk” őt azzal a prófétai belső látással, amelyet csak Isten adhat, és ő is csak azoknak szokta megadni, akik életük értelmét Istennél keresik. Pedig erre a kérdésünkre: mit jelent embernek lenni?, Jézus az Isten válasza. Tejes értelemben ember csak az, aki Isten fia, mert reá szállt az Isten Lelke, és rajta is marad. Jézus a teljes ember, a mintaember: azért, mert Atyja kezéből fogadja az ember szolgálatát. Mi volna, ha ebben látnánk a szülői hivatás velejét és magvát: „látni” azt, és tanú&odni róla, hogy Jézus az Isten választottja?! Ugyanazok a szavak fejezik ki az igazságot és a hazugságot. De a hangnem egészen más. Jean Giraudoux
