A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9. szám

426 KI HINNÉ, HOGY... ...a Biblia vízözön-elbeszélése is hűen tükrözi az ókori Kelet emberének a világképét? A föld, mint valami úszó sziget, az ősóceán felszínén lebeg, fö­leié búraként borul a levegő ég, efölött meg újra csak a mérhetetlen óceán van. A bűnös emberiséget eltörlő Isten megnyitja az ég csator­náit, és a földből is előtörnek az alatta lévő ősóceán vizei, így borít el mindent az áradat. Vajon a Biblia elbeszélését valóban úgy kell érte­nünk, hogy az árvízkatasztrófa az egész földön minden életet kipusz­tított? Az egész föld alatt azt az egészet kell értenünk, amelyet az ókori Kelet embere tartott egésznek. Tehát felfoghatjuk úgy is a dol­got, hogy Mezopotámia népeinek az emlékében egy történelem előtti borzalmas árvíz emléke élt, a monda eljutott Palesztinába, és a szük­séges átdolgozás után egy vallási igazságnak lett plasztikus kifejezője. A bökkenő csak az, hogy a vízöznmondát Szíriában, Kisázsiában, Iránban, Indiában, Szibériában, a görögöknél, a germánoknál, a szlá- voknál, sőt Ausztráliában és Amerikában is megtaláljuk. Etikai tartal­mát tekintve az iráni vízözönmonda áll legközelebb a Biblia elbeszélé­séhez. — Ahuramazda, hogy Jimát megmentse, figyelmezteti őt a víz­özön közeledtére. Ez büntetésként jön a bűnös emberiségre, de nem eső, hanem hó alakjában. Amikor a mérhetetlen hó elolvad, mindent elpusztít a víz. Jima azáltal menekül meg, hogy a maga építette várba vonul. Érdekes elemeket találunk az indiai vízözönmondában. Manu- nak, az első embernek egy kis hal kerül a kezébe. „Vigyázz reám” — mondja a hal, — ,,és én egykor még megmentelek téged.” Amikor az­tán a hal megnőtt, közölte Manuval, hogy ilyen és ilyen évben rendkí­vül veszedelmes árvíz lesz, ácsoljon tehát magának hajót, hogy meg­meneküljön. Manu meg is építette a hajót, a hal uszonyához kötötte, és ez a hajót az északi hegyekbe húzta. Az árvíz mindent elpusztított. Manu utódokra vágyott. Amikor egyszer áldozatot mutatott be, egy­szerre csak maga mellett talált egy asszonyt, ez lett a felesége, tőlük kettőjüktől származik minden ember. A görög mondában Deukalion és Pyrrha ugyancsak csodálatos módon jut utódokhoz. Köveket dobálnak hátuk mögé, és ezek embe­rekké válnak. Mivel magyarázható a vízözönmondának ez az elterjedt­sége? Ahelyett, hogy a monda vándorlását tételeznénk fel, föltehet- jük, hogy természetmítosszal állunk szemben. A természet erőinek egy-egy rendkívüli megnyilatkozása minden nép körében mondái, köl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom