A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
392 /Krisztus, az igazi Főpap, ki elsőként üdvösséges áldozatul az Atyának felajánlotta önmagát, ezzel örök időkre szóló áldozatot rendelt, és meghagyta nekünk, hogy emlékezetére mi is felajánljuk. (I. prefáció a szent Eucharisztiáról.)/ Ezt az áldozatot az Egyház kapta, hogy saját áldozataként minden nap a világ egyik végétől a másikig bemutathassa.Ünnepeljük a testvériséget is; de elsősorban annak valóságos jelenlétét ünnepeljük, Valóságos jelenlét Isten szavának erejével, a Szentlélek éltető hatalmával a kenyér és a bor jele alatt tartósan jelenlevő valóság Krisztus értünk kiszolgáltatott teste és bűneinkért kiontott vére. Halálának és feltámadásának emlékvacsorájában ott van Krisztus, a valóságosan élő és cselekvő Krisztus, még ha szemünk előtt rejtve marad is. A kenyér és a bor átváltozik, hogy az Üdvözítő testévé és vérévé váljék. IMi hisszük, hogy amint az Ür által konszekrált kenyér és bor az utolsó vacsorán átváltozott az ő testévé és vérévé — amelyet hamarosan azután a kereszten felajánlott —, ugyanúgy a pap által konszekrált kenyér és bor átváltozik a mennyekben dicsőségesen uralkodó Krisztus testévé és vérévé; és hisszük, hogy az Ür titokzatos jelenléte azoknak a dolgoknak a színe alatt, amelyek érzékeinknek továbbra is úgy tűnnek, mint előbb, igazi, valóságos és lényegi jelenlét. (VI. Pál hitvallása.)/ Átlényegülés /Ebben a szentségben tehát Jézus nem válhat jelenvalóvá másképp, mint a kenyér egész állagának átváltozásával az ő testévé, és a bor egész állagának átváltozásával az ő vérévé, miközben változatlanok maradnak csupán a kenyérnek és a bornak azok a tulajdonságai, amelyeket érzékeinkkel felfogunk. Ezt a titokzatos átváltozást az Egyház sajátosan és helyesen „átlényegülésnekf’ nevezi./ /Magában a dolgok természetében, amely független a mi szellemünktől, a kenyér és a bor a konszekráció megtörténtével megszűnt aki testvérré tesz minket. Ünnepeljük az életet; de elsősorban azt ünnepeljük, akinek a halála és feltámadása megújítja életünket. Hittel azért jövünk az Eucharisz- tiára, hogy ott találkozzunk a feltámadott Ürral, aki találkát adott nekünk ennél az asztalnál.
