A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9. szám
393 létezni, úgyhogy attól fogva az Űr Jézus imádandó teste és vére van ott előttünk a kenyér és a bor szentségi színei alatt, amint az Űr akarta, hogy táplálékul adja magát nekünk, és minket bevonjon titokzatos Teste egységébe.! /A mennyekben megdicsőült Űr Krisztus egy és oszthatatlan létezése nem sokszorozódik meg, hanem a szentségben jelenvalóvá válik a földkerekség különböző helyein, ahol az eucharisztikus áldozatot bemutatják. (VI. Pál hitvallása.)/ Maradandó jelenlét és szentségimádás /Ugyanez a létezés pedig az áldozat megünneplése után jelen marad a legszentebb szentségben, amely az oltárszekrényben templomainknak mintegy eleven szíve. / I Ezért nekünk nagyon kedves kötelességünk, hogy tisztelettel illessük és imádjuk a szentostyában, amelyet szemünk lát, magát a megtestesült Igét, akit szemünk nem láthat, aki azonban jelenvalóvá vált előttünk, anélkül, hogy a mennyeket elhagyta volna. (VI. Pál hitvallása.)/ Krisztusba alakulásunk Mi is, akik /a misére/ eljöttünk szegényes adományainkkal, átalakulunk. /Ha Testét, melyet értünk áldozott, magunkhoz vesszük, erősít minket; és tisztára mossa lelkünket értünk ontott drága vére. (I. prefáció a szent Eucharisztiáról.)/ Az a kenyér, amelyet eszünk, mivel az Emberfiának teste, hozzá tesz minket hasonlóvá; istenivé alakít, és élő áldozattá tesz minket az Atya dicsőségére. Ugyanakkor egymás között is egyesít ,mert egy testet alkotunk, mi, akik ebben az egyetlen kenyérben részesedünk. (Vö. lKor 10,17.) Az Eucharisztia papja Krisztus ma is kiválaszt magának, az Egyházban működő Lelke által, az apostoli küldetéssel felruházott szolgákat, hogy egybehívják Egyházát, és hirdessék neki az ő szavát, hogy lelkesítsék és irányítsák küldetésében, és hogy az ő emlékére az Eucharisztia megünneplését vezessék. Az eucharisztikus gyülekezet élén a püspök áll, vagy egy pap, aki megkapta a püspöki kézrátételt. A felszentelt szolga szükségszerű „...egyetlen kenyérben részesülünk!’ T
