A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

kikötéseim? Ez nem ienne szereteti. . .Idegileg fáradtnak, de lelkileg frissnek érzem magam. Szeretnék éneklő kedvvel kitartani mindvégig. De ez ingyen kegyelem. — Itt, a sokféle ember között én nem lettem sem keserű, sem „embergyűlölő'', mint sok társam. Sokat gyarapodtam önismeretben és önmegvetésben, s ez mélységes békével tölti el a lelket, és alkalmassá teszi új kegyelmekre. Jobban, mint valaha, értem, hogy köztem és a legelvetemültebb ember közt nincs más különbség, mintáz l(sten) nagyobb irgalma.. .Édeseim, énekeljetek!

55. márc. 14.

A börtön bizony se nem szanatórium, se nem üdülőhely, se nem kozmetikai intézet. De nem az-e a gyertya rendeltetése, hogy lobogva elégjen? Belül teljesen kiegyensúlyozott vagyok s megelégedett — egyénileg — mindennel. Mindig mindennek a jó oldalát, s mindenkiben a szépet és jót kell nézni, ez átsegít mindenen. És tudjátok, hogy én mindent a hit szemével nézek, s tudom, hogy mennyei Atyám kezében van az életem, s éppen azért abban semmi véletlen és céltalan nem lehet. . .Ne fájjon a szívetek értem. Itt minden nehéz, de én szeretem úgy, ahogy van.

Lassan végére ért a negyedik évnek is. Jóllehet soha nem akart messzemenő terveket készíteni, lelkében mégis megvillantak a közeli szabadság képei. Józan tárgyilagossággal reflektált ezekre is:

1955. március 20.

Attól se féljetek, hogy a szabad élettől sokat várok. Amit én várok, az újabb és talán érzékenyebb s fájóbb keresztek, s még felf elő ívelő út a Golgotára. . .Megsúgom neked, munkanormámat fizikai erőmhöz képest jól teljesítem, de azt a másik normát, amit a lelkiismeretem Ura szab meg nekem, nem tudom elérni. Mikor már-már elérem, felemeli a normát. Ó, de én értem az Ő Szíve titkait. Ne sajnáljatok, sose sajnáljatok engem. . .Ma Laetare vasárnap van. Tudod, mit mond ez nekem? A nagyböjt közepén, a könnyek völgyén, a börtön kimondhatatlan sivárságában is: az Isten-gyermeki élet boldogságáról beszél nekem! Mi mindez,amitől a föld megfosztott, ahhoz képest, amit az ég ad nekem! Ez az ég áldjon meg titeket.

Majd egy hónap múlva:

55. ápr. 20.

Negyedik évemet is betöltőm már. Lassan készülök a szabad életre azzal a megnövekedett szeretettel és sok életbölcsességgel, amit a halálnak ez a neme adott nekem.

Mint aki a jó harcot megharcolta, úgy tekintett vissza az elmúlt keserves időszakra:

1955. jún. 12.

Értem ne aggódjatok! Én nagyon-nagyon kiegyensúlyozott, megelégedett ember vagyok. A jó Isten, az én Atyám az égben túlteljesíti minden vágyamat. Az ár, amit érte fizetnem kell, voltaképp oly csekély... 49 hónap van mögöttem! Nem tudom, elhiszitek-e, hogy nem adnám oda ezeket semmiért!

381