A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
380 Mezei Margaréta Mester Margit Mária élete Egy hónap múlva írt soraiból érezzük, hogy nem volt könnyű hűségesnek lennie a börtönélet szakadatlan áldozatláncolatában, 1954. febr. 21. Sok-sok szeretettel gondolok rátok a keresztről, amelyre felsegített a szeretet, és amit semmiért sem adnék. Imádkozzatok értem, hogy hű legyek a szeretethez minden újabb kívánságában. Mindig, mindvégig, mindenben!. . .Jól vagyok. Nem éhezem lelkileg sem. Ennek egyik titka, hogy a szenvedés oly erőteljes, tartalmas táplálék, hogy az egészséghez, a fejlődéshez egymagában elég. Hogy földi és égi vigasznál, természetes és természetfeletti édességnél édesebb Annak akarata, Akit szeretek. . .Nagy hidegben és melegben, világosságban és sötétségben, bánatban és örömben, szabadon és börtönben, ha élek és ha meghalok: én Istené vagyok és maradok. A világon senki sincs, akire haragudnék, és akit szeretni ne akarnék és ne tudnék. A börtön és a saját józansága nem csökkentette, hanem növelte vágyait. 1954. ápr. 26. A vágyaim? Óriásiak! Ezek között azonban a legnagyobb: szeretni Őt vég és határ nélkül a kereszt és a felebarát lángoló, ekszta tikus, őrült szeretetével. 54. máj. 16. Bízom, hogy nekem is befognak teljesedni legmerészebb vágyaim, hogy elérem a tökéletes szeretet állapotát, és ebben mehetek el a földről. - Örülök, hogy szép tavaszod van. Értékeljétek az élet apró ajándékait: friss levegő, virágillat, falevél, napsugár. . .Minden hangoljon örömre, hálára, szeretetre. Az élet szép, csak „élni' kell tudni! Mindenben van valami szép, még a börtönben is. Az, hogy nincs ezekből semmi. - Két percre tőlem a szentségi Jézus. Ő is rab értem. Mindketten csak oda mehetünk, ahová visznek. S egymáshoz nem visznek. De „legyen áldott annyiszor, ahány virág van nyáron, hópehely télen, csepp a tengerben, csillag az égen", mert életünk társa, örömünk öröme, kincseink Kincse akart lenni. S legyen áldott milliószor, amiért még tőle is megfosztattam a földön. — Akinek semmije nincs, mindene van, ha Jézusa van; de annak semmije sincs, akinek Jézusa nincs. Két levélrészlet arról árulkodik, hogyan értékelte a börtönt az önismeret tükrében. 54. okt. A börtön az indifferencia főiskolája, ahol semmit sem tud az ember előre. Mikor, hogyan, hová, miért? S mily pontos mérleg! Csak annyi bennem a türelem, szeretet - a belső ember amennyi itt, ezen a mérlegen lemérhető. . .Nekem csak vágyaim lehetnek, de feltételeim,
