A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
1 Orbán Miklós 364 MASI! SZÖKJ MEG!... ,,Ide menekültem a garázsba. A Nagyi fásládáján körmölöm ezt az emlékiratot, vagy nevezhetném tikásznak is, de veheted úgy is, hogy kérvénynek szánta Istentől elrugaszkodott három gyermeked. Rendkívül élénk fantáziám sem tudta volna elképzelni, hogy házunk egyik napról a másikra, sőt egyik óráról a másikra a diliházak őstípusává válik. Avval kezdhetném, hogy irodalomtanárunk házi feladatnak adta: írjunk környezettanulmányt saját otthonunkról. Nahát aztán van mit írnom. Mert ma avval ültem a konyhába, hogy mindent töviről hegyire megfigyelek, és megírom doktori dolgozatom a következő címmel: „Borús reggelek és derűs esték egy jobbnál jobbra való család csupa jóakarattal bélelt otthonábarí’. Ne mosolyogj: Nusi a napokban olvasta föl az osztály közderűjének dicsfényében dolgozatát valami ilyen címmel: „A cérnaipar fellendülése hazánk északi megyéiben, különös tekintettel a reformkor gazdasági eszméire”. Szóval a konyhában ültem, és a felfordított tejeslábos alá dugtam a magnót. Most azt hallgatom vissza. „Csókolom...” - ordítja ki a nappaliból Srác,és tovább nézi a tévét. — „Szia, anyu...” — rikkant Öcsi és tovább skálázik a trombitán, mert holnap az iskolai zenekar összpróbája lesz. Most a te hangod hallom: „Mit csináltatok már megint ebből a házból?... Meg kell őrülni!... Nem elég, hogy az a hülye cégvezető kikészíti az embert, most takarítsak, főzzek, virágot vágjak a vázába, terítsek, közben rakjam be a mosógépet. Tudjátok, hogy Rezső lesz a vendégünk. Apátok is azt hiszi, hogy egy tányér „aranysárga tyúkhúsleves” cégtársát jobb belátásra bírja. Csak ne állt volna össze avval a nemzetközi széltolóval, hogy mást ne mondjak... Az embernek három már-már felnőtt gyereke van, és nem várhatja el tőlük, hogy legalább magukat rendben tartsák. Öcsi, megvagy a házi feladattal? Feleltél? Megtaláltad az iskolában elhányt szvetteredet? Üjra beírtak az üzenőfüzetedbe? Mi? Talán felelnél! Hagyd abba azt a trombitát, megőrjíted az embert. Srác, felporszívóztad az emeletet? Persze, hogy nem. Most újra mondhatod: —Nem szólt nekem senki, hogy csináljam... — Csak döglesz a főt elbán, és nézed a jéghokit, néznéd reggelig, reggeltől meg estéig. Megmostad a kocsit?" - Azt nem hallgatom vissza, amit nekem mondtál a tükörről, a körömlakkról, a csodasamponról és a szakadt farmernadrágomról. Elég leleményes vagy a vádpontok megszerkesztésében. De visszahallgatom, hogyan indul az eddig általam meg sem figyelt zenebona ajtócsapkodással, fazékzörgéssel, hagymagillo- tinnal. Valahogyan az jutott eszembe, hogy otthonunk tulajdonképpen már útnak indított űrhajó, amelyet néhány, feledékenységből ki