A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

365

nem oldott heveder tart vissza a földön,és most felrobbanással fenyeget. De hagyjuk a tréfát! Mert amikor kapkodásod közben leverted az olajos kannát, és a fél konyhát elöntötte az étolaj, arcod eddig korho- lásban oldódó vonásai furcsán megkeményedtek. Ügy, hogy bennem azonnal összeszorult valami. Ugrottam is, de határozottan az ajtóra mutattál. Menjek, látni sem akarsz. Magad leültél. Csak néztél a padlóra, de tudtam, hogy nem látsz semmit. A fáradtság ma teljesen kikészített. Ekkor viharzott be Apu avval, hogy mi lesz a vacsora, milyen bort tegyen az asztalra, miért nincs megterítve, mi gyerekek miért nem öltöztünk már át, fél óra múlva itt lesz Rezső és drágalátos neje, a „mintatitkárnő” és „mintaháziasszony”. Na, csak ez kellett neked. Míg a szemétlapáttal az olajat szedtem föl a konyha padlójáról, fölsandítottam rád, de valami még jobban összeszorult bennem. Valami olyat suttogtál, hogy „Ezt nem lehet kibírni... úgy elmegyek...”. Rezső és mintaneje egy órát késett avval, hogy nincs az a forgalmi dugó, ami hasonlítható lenne a maihoz. Ilyen körülményes mentegetőzéssel állítottak be. A levesben elázott a tészta, a sült kiszáradt, a krumpli szalonnás lett, és a mintavendég édesen turbékolta melletted: „Tudod, drágám, én az utolsó percben főzöm be a tésztát, amikor már kiabálnak, hogy mi lesz...” Masi, bámulom, hogyan uralkodtál magadon. Bámulom, de félek. Valamitől nagyon félek. Amikor egy hónapja említettem, hogy egyik osztálytársam megszökött hazulról, azt mondtad nyugodtan, de szomorúan, hogy bizonyára sok oka volt rá. Most az jutott eszembe, és szorongásomat nem oldaná, ha legyintenek magamnak,... nem is mondom, hogy mi jutott eszembe. Nálunk mindennek meg kell változnia. Sem Apu, sem mi gyerekek nem élhetünk tovább úgy, hogy mindenben kiszolgáltatjuk magunkat. Otthonunk házirendjét új alapokra kell helyezni. Most nem Masinák szólítalak, hanem kislányosan Anyunak. Ki kell kapcsolódnod. Ha csak három napra is, de pihenned kell. Rövidesen itt lesz a hosszú hétvége. Szökj meg. Akárhová, csak el innen. Szökj meg Apuval. Nélkülünk. Csak kettesben legyetek. Hagyd itthon mindazt, ami hivatal, cégvezető, félévi mérleg, be nem váltott csekk — mindent, ami lakás, takarítás, bádogos, villanyszerelő, gázkályhás, bevásárlás. Hagyj itthon minket gyerekeket is. ígérjük, hogy nem lesz buli, hanem nagytakarítás. Bízzál bennem. Ügy érzem, hogy ma délután érett nő lett belőlem: először éltem meg, hogy a válaszra nem találó szeretet félelmetesebb minden földrengésnél és vulkánkitörésnél. Masi, két öcsém nevében is kérlek: Szökj meg Apuval. ígérjük, hogy utána minden másképpen lesz.”

o 0 O 0 o

Halottunk: Mrs. Mary Broda, La Salette, Ont., Kanada