A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
321 séges-e hasonló eljárás emberi vonalon is? A kutatók nagy átlagban azt hiszik, a művelet megvalósítható emberi síkon is, legalább is nincs annak elméleti akadálya. A nehézségek gyakorlati, technikai természetűek; az emberi petesejt sokkal kisebb, mint pl. a békáé; ezentúl az emberi sejtmag átültetése esetén azt még követnie kell a másik műveletnek: az embriót át kell ültetni olyan anyaméhbe, amely éppen a havi ciklus megfelelő stádiumában van. A békák esetében ezzel szemben a békapetéket a béka testén kívül költik ki. Nincs valódi bizonyíték a kezünkben, hogy valóban megtörtént-e, vagy nem az első sikeres emberi klónozás. A sejtek vegyítését össze lehet kapcsolni klónozás útján való szaporítással. Két különböző faj sejtmagját lehet keverni és így behelyezni egy magtalanított sejtbe: az - legalábbis elméletben — új fajtává fejlődik. Itt-ott a kutatók arra gondolnak, hogy kísérletet lehetne tenni: állati és emberi kevert sejtmagot emberi vagy állati petesejtbe helyezni, miután annak sejtmagját előbb kiszedték vagy megsemmisítették. Erkölcsi kiértékelés. Mit kell mondanunk erkölcsi szempontból ezekről a sajátos szaporítási módszerekről? Sejtfúzió útján új növény-vagy állatfajták előállítása igen hasznos lehet a kertészet, a mezőgazdaság vagy az állattenyésztés szempontjából. De igen óvatosan kell eljárnunk, nehogy olyan élőlényeket hozzunk létre, ahol a szaporodást vagy a terjeszkedést nem tudnánk szabályozni, és így azok kárunkra lehetnének. Hasznos és érdekes kísérlet az emberi és növényi sejtek keverése is. Valószínű, hogy elő tudnánk állítani növényi úton emberi enzimeket, és ezeket használhatnánk a gyógyszeriparban. De azt a fajta kísérletezést, hogy emberi és állati sejteket keverjenek, és azokat akár emberi, akár állati, sejtmagjuktól megfosztott petesejtekbe átültetve, félig ember, félig állat típusú új fajokat hozzanak létre, erkölcsi tekintetben nem tudjuk helyeselni. Ilyen fajta kísérletezéssel nem szabad próbálkozni. Egyesek mégis azzal érvelnek, hogy ez a fajta kísérletezés — feltéve, hogy sikerrel jár — mind a kifejlődött állat, mind az emberi nem szempontjából jó eredményt is hozhat. Fel lehetne gyorsítani az állati fejlődést mesterséges úton. Az állatok „értelmesebbekké" lennének, és ez hasznukra válnék. Az ember is jól járna, hiszen ezeket az értelmesebb állatokat szolgálatába tudná állítani az egyhangú és nehéz munkák elvégzésénél. Az ember szabadabbá válna magasabbrendű tevékenységre. De a kérdés akkor válik nehézzé, ha arra akarunk megfelelni: emberek vagy állatok-e ezek az új lények? Újfajta rabszolgaságot akar megvalósítani az emberiség, a diszkrimináció egy új módját? Ha i
