A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
259 még szinte ismeretlenek voltak azok a nemzetiségi problémák, melyekkel a Domokos által bemutatott másik ferences szerzetesnek, Petrás Incze Jánosnak küzdenie kellett. Európában Petrás Incze János élete idején is (1813-1886) nagy viharok dúltak. Ekkor ért véget a napóleoni korszak, zajlik a bécsi kongresszus, az 1848- as szabadságharc, mely Erdélyben fegyveres összecsapást okozott a székelyek és a románok között. Ekkor történik az osztrák-magyar kiegyezés, Románia ekkor nyeri el állami függetlenségét. Moldva és Havasalföld közös fejedelmet választanak, közös alkotmányt fogadnak el. Az egyesült román fejedelemség függetlenségi háborút vív, majd annak végén a San Stefanó-i békével elnyeri függetlenségét. 1881-ben királysággá alakul. Petrás Incze János életművével kapcsolatban bővebbenkell foglalkoznunk a moldvai magyar hívek lelkipásztori gondozásának kérdésével. Tulajdonképpen itt találunk rá a moldvai magyarság mai anyanyelvi elnyomásának kulcsára. A már ismertetett évszázados háborús viszontagságok, a Keleti-Kárpátok gerincén húzódó országhatár felállítása és a magyar papság utánpótlásának hiánya gyakorlatilag szétrombolták a Kárpátokon kívüli magyar egyházi életet. A helyzetet súlyosbította, hogy a bákói (moldvai) katolikus püspöki széken két évszázadon keresztül lengyel püspökök ültek, akik meglehetősen keveset törődtek egyházmegyéjükkel. Róma 1622-ben Erdélyt a protestantizmus terjedése, Moldvát és Havasalföldet pedig ortodox államvallása miatt missziós területté nyilvánította, ami azt jelentette, hogy a pasztorációt kivonták az illetékes püspök joghatósága alól, és a Hitteijesztési Kongregáció (de Propaganda Fide) küldött oda misszionáriusokat, missziós főnök vezetése alatt. A Moldvába küldött missziósok többnyire olasz konventuális (minorita) ferencesek voltak. 1622 és 1812 között 50 missziós főnököt ismerünk név szerint is, akiknek jelentései ma is fellelhetők a Propaganda Kongregáció levéltárában. A csángó magyarok gondozására kiküldött 50 missziós főnök között azonban egyetlen magyar sincsen. A misszionáriusok nem értették híveik nyelvét. A nyelvi nehézségek áthidalására a bákói püspök próbálta letelepíteni a csíksomlyói ferenceseket Bákóban, de ez a konventu- alista és obszerváns ág közötti ellentétek miatt meghiúsult. 1881-ben Moldva apostoli vizitátorává az ugyancsak olasz konventuális ferencest, Camilli József Miklóst nevezték ki. Az ő ideje alatt megszűnt a misszió műit ilyen, helyét a iasi-i római katolikus püspökség foglalta el. Camilli püspök lett. Nagyon szívén viselte a román királyság jövőjét, és egyházmegyéjében erélyesen románosított. Erre indította az is, hogy az állami nyelvet, a románt, olasz papjai könnyebben tanulták, mint a nehéz magyar nyelvet. A románosítás a román nyelvű egyházi adminisztráció bevezetését jelentette, de a lelkipásztorkodásban is a prédikáció, közös imádság, éneklés román nyelven történt. Egyik 1889-es pásztorlevelében Camilli ezt úja: „megparancsoljuk, hogy a plébániák templomaiban az előírt imádságok semmi más nyelven nem mondhatók, csak románul.” Petrás egyik, i
