A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

241

ÁLTALÁNOS:... hogy az ifjúság **»*»•***■*■********»***»*»»*♦*■**■*

vesse el a kábítószerrel előidézett

hamis szabadságot. ISMERET ÉS IMÁDÁS

A kábítószerek élvezeté- *»»»*»*»»»»«»»«»****★***»»**»»*

nek veszélye közismert tény napjainkban. Újságok, rádió, tévé híradásában gyakran látjuk, hogyan kereskednek a különböző ártó drogokkal, hogyan rontják azzal főleg a fiatalságot. Itt-ott — nagy örömmel — arról is beszámolnak, ha a rendőrség vagy a vámhivatalok nagyobb „fogást" ejtettek. Mindenki érzi, hogy a kábítószerek forgalomba hozását ellenőrizni kellene. Segíteni kell azokon, akik áldozatai lettek ennek a szenvedélynek. Neveléssel, felvilágosítással akarják óvni az ifjúságot a veszélytől. Mindez üdvös, de a lényeget nem érinti: tüneti kezelés.

A modern világ értékvakságban szenved. A fogyasztó és élvező társadalom értékhiány-betegségének csak egyik megnyilatkozási formája a kábítószerkérdés. Az alapépítménnyel van baj, ott kell a gyógyulást keresnünk. Ha meg nem erősítik az erkölcsi és vallásos alapelveket, ha a társadalom továbbra is az evilági, az anyagi értékek túlbecsülésében és azok élvezetében látja az életideált, akkor szélmalomharc a kábítószerek elleni küzdelem. Hiszen államok ludasak a

HAVI IMASZÁNDÉKOK

kábítószerek alapanyagának termelésében. Nemzetközileg szervezett útja van a csempészésnek és az „édes méreg" forgalomba hozásának. Ha itt-ott egy-egy állam megkísérli is a behozatal korlátozását, ha bünteti is a kábítószerrel kereskedőket — főleg ha az ifjúság rontásáról van szó ezzel a téves alapfelfogást nem változtattuk meg, a beteg társadalmat nem gyógyítottuk meg.

Amikor II. János Pál pápa 1979. nyarán egy 150 tagú csoportot fogadott Castel Gandolfóban, a sajtó és a világ csodálkozva vette tudomásul, hogy a csoport tagjai megmentett, meggyógyított, rehabilitált, hajdani „kábítószer-élvezők" voltak. A pápa világosan rámutatott beszédében a baj gyökerére: „A termelés és fogyasztás vastörvénye jellemzi a mai gazdasági rendszert. Olyan légkört teremtettek, mely az ember érdeklődését az evilági, anyagi, ideigvaló értékek felé irányítja. Az ember figyelmét teljesen elfordították léte igazi értelmétől, céljától, mely több és magasabb, mint a tapasztalható valóság."