A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

242

Vissza az igazi értékekhez, az élet és az emberi méltóság valódi értelméhez — és megtaláljuk az igazi szabadságot, az igazibb emberi létet.

MISSZIÓS: ...hogy mindazok, akik testvéri segítségre szorulnak (akár menekültek, akár nem), valóban megkapják, főképpen a Délke- let-Ázsiában élők.

Hátsó-lndia vagy Indokína néven tanultunk valamikor azokról az országokról — elefántokat, csodálatos pagodákat képzelve még mellé — , amelyeknek a neve az utolsó évtizedekben tragikus háborúk, embertelen szenvedések és menekültek százezrei révén vált nagyon is ismertté: ma már mindenki tudja, hol van Vietnam, Laosz és Kambodzsa. Vagy ha mégsem tudnánk, a menekültek-a „boat- people" — jelenléte ébren tartja bennünk a tévén látott, az újságokban olvasott borzalmakat. A két nagy óriás, India és Kína árnyékában — sokszor hatalmuk alatt — élő népek „eben gubát cseréltek", amikor színtestvéreik helyett a fehér ember lett az úr felettük, akár gyarmati sor lett osztályrészük, akár báburalkodók és -kormányok alatt szolgáltak, most már nem Kínának, hanem a Nyugatnak, a fehér embernek.

A régi, szomorú sors mellé most a háború és a megsemmisüléssel fenyegető testvérgyűlölet minden „áldása" is rászakadt ezekre a népekre. Kambodzsában a hírhedt Pol Pot-kormányzatot a vietnami megszállás váltotta fel. Egy bizottság, amely a hatalomátvétel után látogatta meg Kambodzsát, ezt írta jelentésében: ,,Az emberek arcán ott a gyász, a rettenet és nyomor minden jele...A fővárost, Phnom Penh-t, mintha ciklon tarolta volna le..., a reménytelen nép menhelyet keresve jár a romok között."

Százezrekről beszélnek a jelentések: ennyien menekültek Thaiföldre, Hong-Kongba, Indonéziába, a Maláji-szigetekre és a többi szomszédos államokba. De hányán nem érték el menekülésük célját? Hányán vesztek a tengerbe, vagy haltak éhen az úton, hányán pusztultak el a szükségtáborokban, a rosszultápláltság miatt, vagy ragályos betegségekben?

A Szentatya is százezrekről beszél. Megértő szívet, együttérző szeretetet kér tőlünk, a szabad országoktól pedig a befogadás ajándékát, az új élet lehetőségét. Az Egyesült Nemzetek előtt a pápa már régebben kifejtette ezeket az alapelveket: „A békéhez vezető királyi út emberszíveken halad át...Ott kell pontosan körülírni, elismerni és tiszteletben tartani azokat az alapvető, senkitől el nem