A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

242 Vissza az igazi értékekhez, az élet és az emberi méltóság való­di értelméhez — és megtaláljuk az igazi szabadságot, az igazibb embe­ri létet. MISSZIÓS: ...hogy mindazok, akik testvéri segítségre szorulnak (akár menekültek, akár nem), valóban megkapják, főképpen a Délke- let-Ázsiában élők. Hátsó-lndia vagy Indokína néven tanultunk valamikor azokról az országokról — elefántokat, csodálatos pagodákat képzelve még mellé — , amelyeknek a neve az utolsó évtizedekben tragikus hábo­rúk, embertelen szenvedések és menekültek százezrei révén vált na­gyon is ismertté: ma már mindenki tudja, hol van Vietnam, Laosz és Kambodzsa. Vagy ha mégsem tudnánk, a menekültek-a „boat- people" — jelenléte ébren tartja bennünk a tévén látott, az újságok­ban olvasott borzalmakat. A két nagy óriás, India és Kína árnyéká­ban — sokszor hatalmuk alatt — élő népek „eben gubát cseréltek", amikor színtestvéreik helyett a fehér ember lett az úr felettük, akár gyarmati sor lett osztályrészük, akár báburalkodók és -kormányok alatt szolgáltak, most már nem Kínának, hanem a Nyugatnak, a fe­hér embernek. A régi, szomorú sors mellé most a háború és a megsemmisü­léssel fenyegető testvérgyűlölet minden „áldása" is rászakadt ezek­re a népekre. Kambodzsában a hírhedt Pol Pot-kormányzatot a viet­nami megszállás váltotta fel. Egy bizottság, amely a hatalomátvétel után látogatta meg Kambodzsát, ezt írta jelentésében: ,,Az emberek arcán ott a gyász, a rettenet és nyomor minden jele...A fővárost, Phnom Penh-t, mintha ciklon tarolta volna le..., a reménytelen nép menhelyet keresve jár a romok között." Százezrekről beszélnek a jelentések: ennyien menekültek Thaiföldre, Hong-Kongba, Indonéziába, a Maláji-szigetekre és a többi szomszédos államokba. De hányán nem érték el menekülésük cél­ját? Hányán vesztek a tengerbe, vagy haltak éhen az úton, hányán pusztultak el a szükségtáborokban, a rosszultápláltság miatt, vagy ragályos betegségekben? A Szentatya is százezrekről beszél. Megértő szívet, együttérző szeretetet kér tőlünk, a szabad országoktól pedig a befogadás aján­dékát, az új élet lehetőségét. Az Egyesült Nemzetek előtt a pápa már régebben kifejtette ezeket az alapelveket: „A békéhez vezető királyi út emberszíveken halad át...Ott kell pontosan körülírni, el­ismerni és tiszteletben tartani azokat az alapvető, senkitől el nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom