A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
177 cserkészfoglalkozásra. Ezzel az időponttal egybeesett az elsőpéntek esti szentmise, amelyet a felnőttek a rossz útviszonyok és a nagy távolságok miatt nemigen látogattak. Ebből adódott az ötlet, hogy az amúgy is jelenlevő fiatalokat hívják meg az elsőpénteki szentmisére. A cserkész parancsok házaspár — buzgó keresztények - kapva kapott a gondolaton, hogy a cserkészetben kötelező jellemnevelési oktatást ezeken a szentmiséken tartsák meg. így került sor az egyik esztendőben arra, hogy a tíz cserkésztörvény magyarázatát ezeken az elsőpénteki szentmiséken hallották a gyermekek és fiatalok. Különösen szép vonást adott ezeknek a törvény- magyarázatoknak, hogy mindegyik cserkésztörvényt a Jézus Szíve-tiszte- let alapgondolatának megfelelően a szeretet jegyében magyarázták meg a jelenlevő 60—80 magyar fiatalnak, így a becsület tör- Mise az 1975-ös „jubitáborban” vényeinek alapját nem valami übermensch-gondolat adta meg, hanem a keresztény szeretet. Mindhárom megoldási kísérlet rég túl van a kezdeti zökkenőkön, és évek óta szépen működik, a hanyatlás jelei nélkül. Néhány közös tapasztalatot le lehet szűrni ezekből a diákmisékből. Először is a magyar nyelv kérdése egyáltalán nem probléma az angolul sokkal jobban tudó fiatalok számára. Úgy is mondhatnánk, hogy nem nyelvi, hanem terminológiai problémáról van szó, vagyis arról, hogy ha a prédikáló pap vagy hivő nem használ olyan kifejezéseket, amelyek angolul is érthetetlenek lennének, akkor a gyermekek nagyon jól megértik magyarul is. Azt az általános tapasztalatot is levonhatjuk a fenti diákmisék gyakorlatából, hogy a fiatalok aktív bekapcsolását az egyházközség életébe nem tudja megteremteni néhány gyermekszerepeltetés (első áldozás, bérmálás, ministránsfogadalom stb.), hanem csakis a rendszeres foglalkozás a fiatalokkal. Mégpedig olyan foglalkozás, amelyben nem az idősebbek szép emlékeit tálalják nekik minden további nélkül, hanem ahol ők maguk is aktív szerepet kapnak, hogy a maguk (néha talán ügyetlen) módján kifejezhessék, amit Istennek a (Folytatás a 192. oldalon) I
