A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
155 III - NAGYSZOMBAT Úgy fürdőm itt könnyeimben keresztednél Istenember minta hajnal mikor vérben kúszik fel a nap az égen. Átölelem keresztedet vigaszt lelni a lelkemnek megfürdetni vérbe, sárba ezért vágytam Golgotádra hogy átéljem mit Te magad hogy dajkáljam mélyen bennem összezúzott tagjaidat. Úgy érzem én e reggelen velem virrasztóit a harmat minden sír — csak az ember nem. IV - FELTÁMADOTT! Ég megrendült föld megrepedt hogy kihelelted lelkedet. Sírba zártak a katonák három napig vigyáztak Rád. Tudták el nem temethetnek — feltámadok — ezt ígérted de voltak s vannak asszonyok akikben meleg szív dobog s harmadnapon egy reggelen mikor az őrség elaludt hoztak illatos kenetet angyal hirdette: nem vagy ott nem találták szent testedet s vitték a hírt: Feltámadott!
