A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
156 Franciaország püspöki kara ÍME, HITÜNK SZENT TITKA! A katolikus Egyház imádsága és hite III - BŰN - MEGVÁLTÁS - SZÖVETSÉG Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában, hanem irgalmasan segítségére siettél, hogy minden téged kereső rád találjon. Újra meg újra szövetséget is ajánlottál az embereknek, és tanítottad őket a próféták által, hogy váiják az üdvösséget. A) Ahol megnövekedett a bűn ... Az ember rejtély önmaga szemében Mi az ember, hogy megemlékezel róla? az ember fia, hogy gondot viselsz rá? (Zsolt 8,5.) így vet fel kérdéseket minden ember önmagával kapcsolatban. Igyekszik megérteni életének és az egész emberi kalandnak az értelmét. Soha véget nem érően nyilallnak bele ugyanazok a gyötrő kérdések. Boldogság utáni szomjunk és a szépségre irányuló keresésünk miért ütközik bele tengernyi szenvedésbe? Miért olyan kevéssé látható teremtett világában a Teremtő, olyannyira, hogy az emberek, akik találkozni akarnak vele, homályban tapogatózva kénytelenek keresni? Sötétségbe borult szívünkben az ártatlanság miért látszik annyira ritkának, annyira törékenynek? (Vö. Róm 1,21.) Meghasonlás jó és rossz között Szabadságunk miért oly kevéssé ura önmagának? Bizony minden embercsoport, minden társadalom és az egész emberiség, ráadásul minden egyes emberi egyed elmondhatná magáról, amit Szent Pál apostol írt: Amit teszek, azt nem értem; mert nem azt cselekszem, amit akarnék, hanem azt teszem, amit gyűlölök. (...) Arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok, azt teszem. (...) Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halál
