A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
14 ményeivel. Mindkettőnél hasonlóak a szerzők megjegyzései a gyermek fejlődésével és növekedésével kapcsolatban. A hasonlósági alap abban az alapelvben keresendő, hogy Isten az alázatosakat, a világ szemében megvetetteket választja ki terveinek megvalósítására (mindkét esetben az anyák terméketlensége a megaláztatás forrása!). A János előfutár szerepére vonatkozó kifejezések Maiakiásnál találhatók, amelyek egyformán szerepelnek Gábriel angyal ajkán a hírüladásban és Zakariás ajkán a hálaénekben. Az angyali üdvözletnek is megtaláljuk ószövetségi előzményeit. Mindjárt magának a megszólításnak: „khaire kekharitómené, üdvözlégy, kegyelemmel teljes." A khaire üdvözlés az ószövetség Hetvenes fordításában négyszer fordul elő; három ízben Sión leányához, Izrael megszemélyesítőjéhez intézik, és mindannyiszor a messiási öröm hírüladását jelenti. Khaire tulajdonképpen annyit jelent: örülj! Három próféta használja ezt a szót (Szof 3,14-17, Jóéi 2,21-27, Zak 9,9), mindháromnál az üdvözléshez kapcsolódik a nyugtató kifejezés is: Ne félj! Az üzenet lényege mindháromnál a következő: Jahve mint király és szabadító fog uralkodni Sionban. Ha az angyali üdvözlet hasonló szóhasználatát figyelembe vesszük, akkor nyilvánvalóvá válik a kettős azonosítás: Mária azonos Sión leányával, Jézus pedig Jahve királlyal és szabadítóval. Idézzük a legjellegzetesebb Szo- fóniást: „Zengedezzél, Sión leánya, ujjongj, Izrael, örvendezz és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! ... Izrael királya, Jahve közötted vagyon, nem kell félned semmi bajtól. Ama napon majd ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj, Sión, ne lankadjon el kezed! Jahve, a te Istened közötted vagyon; erős ő és megszabadít." Az idézett szövegben még egy fontos kifejezésre kell felfigyelnünk: ,,az Úr közötted van." „Közötted" értelemben a héber és a görög szöveg a „bensődben, méhedben" szót használja. Ugyanez a szó szerepel az angyalnak Máriához intézett üzenetében is: „méhedben fogansz, és fiat szülsz!" Ez a hasonlóság egyfelől a Jahve és Jézus közötti azonosságot erősíti meg, másfelől a szűzi fogantatás kifejezése. Az ószövetségben ugyanis gyakran előfordul ez a megállapítás: „fogant és szült", de sohasem olvassuk így: „méhében fogant." Ez egyedül itt, Lukács evangéliumában szerepel. A kiemelés annál is inkább szembetűnik, mert Jézus születésével kapcsolatban sem fejezi ki magát igya hírvivő angyal. Egyes racionalista magyarázók szerint ez a betoldás Lukácstól származik. Ámde ebben az esetben az ősegyháznak azt a meggyőződését fejezi ki, hogy Mária szűzen foganta Fiát, és mint sugalmazott szöveg a valódi tényállás kiemelését jelenti. Az angyali üdvözletben lássuk még egy nagyon szép kifejezésnek ószövetségi mását: „a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; ezért a születendő Szent is Isten Fia lesz." Mózes II. könyvében a szent sátorral kapcsolatban olvassuk a következőket: „Mikor aztán minden elkészült, befedte a felhő a bizonyság sátrát, és betöltötte azt Jahve dicsősége." (Kiv 30,31-32.) Mind a két helyen ugyanaz a szó fejezi ki a beárnyékolást: görögül episzkiadzein, héberül sekinah. A szövetség sátrát beárnyékolja a felhő, a Magasságbeli ereje pedig beárnyékolja Máriát. A kétféle beárnyékolás következményei között hasonlóság áll fenn: egyik oldalon a szövetség sátra „megtelik Isten dicsőségével", a másik oldalon Máriát egy olyan létező jelenléte tölti el, aki a Szentnek és Isten Fiának nevét viseli. Ehhez az analógiához, hasonlósághoz R. Laurentin a következő szép magyarázatot fűzi: „Mózes könyve Istennek két, egymást kiegészítő jelenlétét foglalja magában: a jelen
