A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
513 benne. Volt park, udvar és kert, meg rét ésa rét alján folyó. Könnyek nélkül nem is tudok visszagondolni tamási otthonunkra, gyermekkoromra. A verandával szemben volt a Spielplatz (játszótér, ahogy a német nevelőnőtől tanulták), ahol mi négyen le vagyunk fényképezve. Itt, a Spielplatzon volt a hinta, a homok, a bokrok között egy széles kis út, melyet én konyhának használtam. Ez volt az én játszókonyhám, itt főzőcskéltem. Itt, a Spielplatzon ásott Jocó lövészárkot. Margitkám patikát játszott üvegek és tégelyek felhasználásával. Orgonabokrok voltak a Spielplatz körül, mi ezek mögött bújócskáztunk, fo- gócskáztunk, de legkedvesebb játékunk volt az a pác sós A Madarász unokatestvéreink, Adorján bácsi gyerekei ott töltötték a nyári vakációt, és velük együtt apacsoztunk. Bercinek és Margitkának titkos nyelvük volt, melyet később mi is megtanultunk Jocóval. A gyerekek egészséges környezetben nőttek fel. Margit mindig kiváló játszópajtásnak bizonyult; a falusi patika rendkívüli hatást gyakorolhatott rá, hogy „papás-mamás" meg főzőcskézés helyett a patikus szerepet öltötte magára. Kis tégelyeiben, üvegcséiben „gyógyszereket" kevert, és ajánlgatta a hozzá forduló „betegeknek". Egy-egy alkalommal anyikáját, apikáját is megkínálta valami frissen kevert csodamedicínával, s ilyenkor a jó szülők is bekapcsolódtak a játékba: anyika „keserves fintorok" között, de hősiesen lenyelte a gyógyító szirupot, api- ka pedig hagyta, hogy kislánya a maga gyártotta, csalhatatlanul biztos kenőccsel bekenje fájós kezét... Margit pedig boldogan vonult vissza a bokrok alatt meghúzódó kis magánpatikájába, hogy újabb gyógyszereket fabrikáljon a szenvedőknek... Hány embernek nyújt majd később lelki gyógyírt, elevenítő lelki vitamint, gyógyít meg lelki sebeket, és együttérző mosollyal simít végig szenvedő arcokon! A gyermekkori játék más szinten, más szereplőkkel gyakran megismétlődik későbbi életében. Most még csak ennyit árul el: segíteni akar a rászorulókon, enyhíteni a szenvedésen. A kegyelem erre az önzetlen jóra kész természetre épít majd. A kis Margitot szülein kívül különös szeretettel övezte keresztanyja, édesanyjának legidősebb nővére, özvegy Till Józsefné, akit a környék csak Etelka néni néven ismert, és „Tamási Szent Erzsébetének" nevezett. Az ő korai, 1914-ben bekövetkezett halála ismertette meg a kis Margittal először az elválás, a halál, az örök élet fogalmát. A katekizmusban megtanult igazságok keresztanyja elvesztésekor váltak eleven valósággá... A nyolcéves kislány lelkén először ütött sebet a halál. A visszaemlékezések nem hallgatják el a kis Margit jellemének hibáit sem. Sokat kellett küszködnie melankolikus természetével. A vidámságért, a mosolyért — mint ez később bevallotta — gyermekkorától kezdve meg kellett harcolnia. Szerencse, hogy hamar figyelmeztették egyébként értékes temperamentumának árnyoldalaira. így kora gyermekkorától tudatosan nevelte magát a mosolyra, a derűlátásra és vidámságra. Később egyik legjellemzőbb ismertetőjegyévé vált az arcán szelíden vagy tréfásan elömlő mosoly. Egyszer majd a börtönben kell ezt hallania: Hát még mindig van ereje mosolyogni?! Másik jellemhibája az akaratosság volt. Temperamentumának szívósságé
