A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

488

Hildebert de Lavardin tours-i püspök A BŰNÖSRŐL

Igaz hit ez, szent hittétel: nincs benn hba, semmi métely; így mondja szám, szivem hiszi, tőlem Gonosz el nem veszi.

Jó Istenem, ettől várom, ne csüggedjek majd a Vádon!

Bár halálra szánt, reményiek! holtomban is várom élted!

Nincs, amim megengeszteljen, csak e hit: lásd, nem vesztettem!

Nézd hitem! esdek alázton.

Vedd le súlyos bűnpoggyászom!

Add, kegyelmed szent kenőcse beteged életre költse.

(A bűnös mint Lázár)

Kihordták már a sírdomb ig, már beásták, jaj, már romlik; gyászlepel és sírkő nyomja; de parancsold, s fétkét nyomba’; mondd: a követ elgördítsék! pólyát, leplet - mondd — fölfejtsék; s nem késik ő, rögtön kel ő, csak kiálts: Lázár, jöjj elő!

(Háborgó tengeren)

Vad a tenger. Rossz bárkámra hány kalóz les, sóvár kánya!!

Itt rátörnek, ott: dúl vad ár, itt is, ott is: gyász meg halál!

Jó Kormányos, csendes Utas, szelet csitíts, tengert nyugtass!

Szórjad szét a kalóz hadat, ments hű révbe zászlód alatt!

(Száraz fügefa)

Nézd fügefám! meddő már az!

Vénült ága zörgő, száraz...

Jaj, vágják ki, tűzre vessék, ha rendeled, így büntessék!

De - egy évre még halaszd, jaj! Ássák, oltsák, dús malaszttal öntsék; s ha nem terem mégse (sírva mondom), tűz eméssze!

(Magáért könyörög)

Ős ellenség rajtam dühöng: vízzel áraszt, tűzzel elönt; bágyadt-zúzott ellankadtan csak egyedül Rád maradtam... Hogy beteged föllábadjon, az Ellenség alábbhagyjon: add e kórnak böjt erényét, imádságnak hű reményét: csak e kettő - Krisztus mondta az, mi kórság nyűgét bontja.

Lelki vészt így messzi hajtod: bánatot adj, áhítatot!

Add félelmed: így ha kezdem, biztos üdvöm el nem vesztem. Hitet, reményt, szent szerelmet, jámborságra add kegyelmed! Add földiek megvetését, add, hogy hajtson égi éhség! Isten! Mind Te vagy reményem, mindezt Tőled, Benned kérem! Dicsőségem, édes Javam,

Tőled minden, bármim ha van!

Te: vigaszom küszködésben, orvosságom lázon, vészben.

Édes hárfám a búsgyászon, bosszúság közt megnyugvásom. Szorongásban szabadít óm, botlásomban felállítóm! Ösztökélsz a haladásra, új reményt adsz hanyatlásba'.

Ha bántanak, Te fizetsz meg, védsz engem, ha fenyegetnek. Kétesaggályt oldasz, feltársz; óvni ha kell, takarsz, elzársz.

Varga Mihály fordítása