A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
485 A világvég ember nyelven k if ejezhetetlen. Azért van szükségük a szent íróknak és Jézusnak a világ minden erőit megidéző szavakra. Mikor a próféták Egyiptom, Babilon vagy Júda pusztulását előre látják és hirdetik, tudatukat egy Más-Világ jelenléte tölti be. Egyiptomot, Babilont, Júdát ebben a Más-Világban szemlélik. Látva látják, hogy Isten Világa mint van jelen a földi történésekben, mint jön folytonosan és feltartóztathatatlanul, mint emészti fel útjában mindazt, ami sötétség, bűn, sátáni elem. Jézus is együtt látja Jeruzsálem pusztulását és az Isten Országa jöttét és végleges diadalát. A templom mázsás építőköveire mondja Jézus: „kő kövön itt nem marad.” A folytatás már a világ végére vonatkozik: „Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég.” (Lk 21,26.) A régi rend, az Isten és az ember ószövetségi kapcsolata — és Jézus köztünk való jelenlétének és végső úr-ságának egyetemes megnyilvánulása közt folyik a mi időnk: ez a próba ideje. Krisztus tanítványainak a sorsához tartozik a megpróbáltatás és az üldözés. Hol véresen, hol vértelenül; hol nyílt, hol burkolt formában; a mellőzés, a félreállítás, a komolytalanra vevés, a helyzeti hátrány ezernyi alakjában... A próba idején mutatkozik meg a hit valódisága, és érik ki a hűség. „Mindez alkalom arra, hogy tanúságot tegyetek.” (Lk 21,13.) A világ végéről szóló evangéliumi szakasz egy hatalmas világdrámába állítja bele az életünket. A jézusi világfelszabadítás harcosaivá avat, egy új ég és új föld megszületésének küzdőterébe állít. Mi vagyunk a húsvéti öröm fiai, ezért merünk vállalkozni a történelmi Kál- vária-útra. Nem passzívan váijuk az Úr felszabadító jövetelét, hanem befogadjuk öt, aki folytonosan jön, hogy megváltó jelenléte hasson az életben. Jézus az Egyházon keresztül, rajtunk keresztül van jelen a világban, Szent Lelke ereje rajtunk keresztül újítja meg a földet. Mi vagyunk azok a krisztusi feltámadásenergiákkal telített magok, akiknek széthulló poraiból újul meg a föld, és kapja meg majd végleges húsvéti formáját. „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.” ★ ★★★★★★★ Félreértés, ha az Isten Fia halálát akár a nagypénteki elhagyatottságban utolsó szónak vesszük, akár a húsvéthajnali ujjongásbán rossz álomnak értelmezzük. A Feltámadott eloszlatja ezt a kettős félreértést, amikor Tamásnak megengedi, hogy egyetlen mozdulattal érintse a dicsőséget és a sebeket. Jean-Pierre Manigne
