A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

482

hűtésében, pedig a továbbélés-elmélet a gyakorlati kivitelezésig soha nem vitte. A média még mindig hiszi, hogy az engedékenység gördít minket a következő évezredbe, holott a legtöbb ember már látja, hogy ez a leggyorsabb út a pokolba” — írja Larry Henderson, a torontói The Catholic Register főszerkesztője.

Nagy szellemi erőre: nehéz kérdések fáradságos munkával való önálló átgondolására, belső és külső bátorságra, józan, körültekintő ítélőképességre és alapos szakmai felkészültségre van szükségük azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy „az igazságot a szeretetben” (Ef 4,5) szolgálják, és Jézus Krisztust, a Jóhír szerzőjét és felülmúlhatatlan átadóját követik.

Értük mondott imánk az ,,Isten-úrság” eljövetelét hívja és kéri.

MISSZIÓS:.., hogy a szerzetesek evangéliumi szegénysége szavahihető tanúskodás legyen az üdvösség jóhíréről.

,,A ti világosságtok úgy világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” Jézus jelnek szánja tanítványait: Isten Szíve szerinti életük tanúskodjék Isten emberszeretet érői. Kétszeresen hivatásuk ez a szerzeteseknek: keresztségük és a Krisztus-követők szőkébb csoportjába való meghívásuk révén. Istenkeresésük Jézussal jegyzi el, és Jézus számára foglalja le őket — Jézus pedig azt mondja nekik: ha engem szeretsz, szeresd testvéreimet, róluk gondoskodjál, őbennük szerethetsz engem. Testvéreiket viszik Krisztus elé a szemlélődő szerzetesek és remeték is, és ezt teszik az apostoli munkába küldött szerzetesek is. Mind a két csoport a Krisztus-Test felépítésén fáradozik.

Ez a szerzeteseszmény ma is elevenen él, vonz és hat az Egyházban. De sokan megkérdőjelezik — és nem alaptalanul —, hogy ezt a jelet a mai világ megérti-e. A szeretetet megérti; de nem érti, hogy munkabíró férfiak és nők miért ragaszkodnak ahhoz, hogy koldulásból és alamizsnából éljenek. Hatalmas kórházak és iskolák birtokosait — főleg ha utazhatnak és tanulmányutakat végezhetnek — a jól szituált középosztály tagjainak érzi a világ, az „avoir, savoir, pou- voir” (a birtoklás, a tudás, a hatalom) részeseinek, akik számára az életkeretek biztosítva vannak, míg a valódi szegénynek létbizonytalanság a sorsa. Az ilyen körülmények közt élő szerzetes lélekben bármennyire éli Krisztus szegénységét, valamiképpen nem jelzi azt a világ számára. Azt teszi, amit a világi tanár vagy ápoló tesz, és a szak- szervezeti szerződések értelmében ugyanúgy fel kell vennie fizetését, mint világi kollégájának.

Ilyen és hasonló meggondolások indították a szerzeteseket ar-