A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

477 (vagyis Kelet-Kanada) kereszténnyé vá­lásának szíve-lelke. „A Megtestesülés­ről nevezett Mária csodálatos módon egyesíti önmagában a szemlélődést meg a tevékenységet. Benne a keresz­tény nő teljesen és ritka egyensúllyal valósult meg: feleség, anya, özvegy, vállalatvezető, szerezetesnő, misztikus, misszionárius — és mindez mindig tel­jes hűségben Krisztushoz, mindig szo­ros egységben Istennel." (II. János Pál pápa.) 2) Francois de Montmorency- Laval szintén francia eredetű: 1623- ban a chartres-i egyházmegyében szüle­tett. Az „új Franciaország" első apos­toli vikáriusaként, már mint felszentelt püspök 1659-ben ért Kanadába. 1674- ben Ouébec első megyéspüspöke lett. Kitűnt vallásos buzgóságával, lelkipász­tori rátermettségével és beállítottságá­val, harcias kiállásával. 1708-ban halt meg Ouébecben. Ötvenéves püspöki tevékenysé­ge döntően meghatározta Kanada val­lási jövőjét. Plébániákat, missziókat, is­kolákat szervezett, papságot nevelt, in­tézmények alapjait vetette meg, csalá­dokat látogatott, lelket öntött munka­társaiba, prédikált és szentségeket szol­gáltatott ki. Egyházmegyéjének határai a földrész belsejében addig terjedtek, ameddig a misszionáriusoknak sikerült eljutniok. Püspöksége kezdetén mint­egy 2000 európai híve volt, főleg Oué­becben és Montréalban, meg az indiá­nok (ki tudja, hány ezren). Lelkipász­tori intézményeinek szemefénye az 1663-ban alapított québeci szeminári­um (belőle fejlődött ki a ma is virágzó Laval Egyetem, az egyik első modern katolikus egyetem); itt papjaival és kis- papjaival közösségi életet élt, ami hal­latlan újítás volt, de teljesen megfelelt a kor és az ország követelményeinek. 3) A harmadik boldog egy iro­kéz lány, a mahovkok törzséből, Ka­ter i Tekakwitha. 1656-ban, a mai New York állam területén született. Anyja keresztény volt; ő húszévesen vette fel a keresztséget, 1676 húsvétján. Amikor rokonsága sürgette, hogy megházasodjék, nyugodtan és derűsen válaszolt: neki nincs más kedvese, mint Jézus. A következő év őszén szülőföld­jéről a Szt. Lőrinc-folyó déli partjára, a Xavéri Szt. Ferenc misszióba került; karácsonykor járult első áldozáshoz. 1679. március 25-én gyóntatójának en­gedélyével szüzességi fogadalmat tett. Hitének és fogadalmának megtartása hősies erőfeszítésébe került, mert indi­án vérei rágalmakkal és egyéb erő­szakkal próbálták házasságra és hiteha- gyásra kényszeríteni. Gyenge egészsége 1680 tavaszán nem tudott megbirkóz­ni egy megfázás következményeivel; 24 éves volt, amikor sok szenvedés után meghalt, ezekkel az egyszerű sza­vakkal: „Jézusom, szeretlek!" Kateri egyszerű, szegény, írás- tudatlan lány volt. Az életet komolyan vette, elkötelezettségeihez hű maradt, mély hittel és szeretettel ragaszkodott Istenhez, dolgos, szerény és vidám

Next

/
Oldalképek
Tartalom