A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
478 volt, az Eucharisztia állt élete középpontjában — ez, röviden, az ő egész életszentsége. „A mahovkok liliomának” kultusza halála óta mindmáig töretlenül virágzik és hódít. Sírja az indián Caughnawaga faluban, Montréaltól délre, nagyon látogatott szentély. Boldoggá avatásának — mint minden ilyen egyházi kezdeményezésnek — kétségtelenül van „politikai" vonatkozása is.Kanada indiánjai ugyanis, akik majdnem száz százalékban keresztények (katolikuosk, anglikánok), nehéz belső vajúdáson mennek át: a múltbeli megtizedelések után most személyazonosságukat és helyüket keresik a fehér ember által meghódított Amerikában; egy közülük származó védőszent bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy problémájuk Krisztus szellemében oldódjék meg. Varga Mihály ÍGY TÉRTEK MEG A MOHÁK INDIÁNOK Az erdő minden fáján az volt írva, hogy ,,Jézus, Jézus, Jézus”. S drága pírba’ a vérrel írt szók úgy ragyogtak szerte, mint lemenőn ha bíbor Nap tüzelne. Aki fölírta vérivel: mohákok támolygó rabját, szegény Jogues Izsákot nem látni már. Már Jézusához átment, hogy odatúlon mondja el az áment — egyetlen szó, a legszebb szó imára... S mert nem volt senki hivő tanítványa, s mert szégyenülten ment át Mesteréhez: rossz missziós, akinek bús nevéhez csak sok kudarc és nyűgös kín fűződik, vetése nem jutott tavaszi zöldig, szívekbe nem, csak fákra Jézust vésvén, s e belső sebtől inkább, mint a késén
