A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
475 Marika tudta, hogy hétköznap van; mégis mintha óriási ünnep lenne ez a mai nap... Piros betűs csodaünnep: a szeretet diadala a testi fogyatékosságon. Marika besietett a kápolnába. Úgy érezte, hogy most le kell térdelnie Isten előtt, hogy hálát adjon neki. Éppen egy beteg, öreg pap misézett ott. Olyan nagy áhítat borult a kápolnára, hogy Marikának úgy tűnt: még a gyertyatartók is imádkoznak. Marika meghúzódott az utolsó padban, és így beszélt Istenhez: „Milyen jó vagy hozzám! Köszönöm, hogy teljesült rajtam Hamupipőke meséje. A mostoha sors után végre én is boldog vagyok. Szeretetet adhatok és kaphatok. A királyfi másképp jött el, mint ahogy én elképzeltem, de eptt. Jézusom, Te vagy az égi Királyfi, de Te álruhában jársz. Te belerejtőzöl a szentostyába; néha meg ott bujkálsz a főtisztelendő úr hangjában, és az ő szaván keresztül megérinted a szívemet. Mondd, mit gondolsz: lehetnék én is olyan álruha, amelybe Te belerejtőzöl?” Marika elhallgatott, és belefigyelt a szívébe. Onnan jött a hangtalan sugallat: „Lehetsz! Légy jóság-ember te is!” Marika így felelt: „Leszek! Nem olyan csupa nagybetűből álló JÓSÁG-EMBER, mint a főtisztelendő úr, csak kisbetűkből álló jóság-ember. De arra kérlek, hogy ne kelljen nekem visszamennem régi környezetembe. Félek, mert ott megfagynék, mint a virág a téli hidegben. Őrizz meg engem itt benn, a kórházban, a Te szereteted melegházában. Ámen.” Marika megkapta a szükséges engedélyeket, hogy végleg a kórházban maradhasson mint közönséges szolgálólány. De ő királylánynak érezte magát. Néha, mikor az ételt vitte a betegeknek, meglátta a folyosón a főtisztelendő urat, aki szintén éppen valamelyik betegszobába sietett. Marika tisztességtudó, szép, vékony hangon odaciripelte neki: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Közben magában azt gondolta:„Te vagy az élő dicsértessék,te vagy az élő JÓSÁG-EMBER, aki Isten iránti szeretetből csak segíteni és vigasztalni akar. Az én életcélom is ez lesz: Istent szeretni, embereket segíteni, vigasztalni.” A főtisztelendő úr barátságosan és hangosan ráfelelte: „Mindörökké. Ámen.” Ahogy a tekintete ráesett a mellette elhaladó Marikára, átsuhant az agyán: „Milyen tiszta öröm csillog ennek a gyereknek a szemében! Az eget tükrözi. Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják Istent.” Ez a gondolat felüdítette lelkét, és ettől könnyebbnek tűnt a mindennapi kereszt hordozása. Az egymásra ható lelkek néma párbeszédeit az emberek nem hallják. Csak Isten figyeli, irányúja, és Szentlelke tüzében őrzi a tiszta lelkiismeret gyümölcsöző titkát. HA LOTTAIN K Csergezán Jánosné Tergenyei Irma Toros Albert Bristol, Anglia Le-Mont-Pélerin, Svájc Bridgeport, Conn., U.S.A. NYUGODJANAK BÉKÉBEN!
