A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
4 lődjék. Egy más alkalommal is, amikor királyi apja és bátyja viszálykodása romlásba készült dönteni az országot, minden erejével békíte- ni igyekezett őket. Nem engedte, hogy a gonoszság és gyűlölet elterjedjen. A dolgok Isten-szabta rendjének visszaállítása, vagy megőrzése. Ez volt Szent Margit élete. Ha mi is úgy gondolkodunk a magyar közösségről, az egyházról, családunkról, mint ő, ha úgy élünk, mint ő, mi is meg fogjuk tudni változtatni a föld színét. Tőlünk függ, hogy a gyűlölködés lesz-e a győztes, és elveszünk benne mindannyian, vagy pedig rájövünk arra, hogy egymásra szorulunk, és egymást segítve szebb lesz az életünk. Mindegyikünknek módjában áll megteremteni azt a kis szigetet, ahol az Isten-adta szeretet az úr, és a viszálynak nincs szava. Ott, ahol é- lünk, mindig módunk van a dolgok Isten-szabta rendjét helyreállítani. Isten felé nézünk, egymást segítjük azért, hogy a gonoszt kiirtsuk, és a jónak teret adjunk, hogy növekedjék. Hitter József feinenJú SXt-mmti szenvedés nagy kérdése mindig foglalkoztatta az emberiséget. A legrégibb időkre visszanyúló írásos emlékeink mind arról tanúskodnak, hogy közvetlenül bármire is irányul az ember törekvése: végső célja kimondottan,vagy kimondatlanul mindig az volt, hogyan lehetne a szenvedést kiküszöbölni, vagy legalább csökkenteni. Tulajdonképpen akkor is a szenvedés ellen küzdött, amikor az ősember a tüzet feltalálta, kőfegyvereit élesebbre csiszolta, barlanglakásait állatbőrökkel még melegebbé tette, vagy amikor az északi földrészeken a jégkorszak elől délibb tájakra menekült. Amikor pedig a kultúra olyan magasra emelkedett, hogy az írás megalkotása már az emberi gondolat rögzítésére szolgálhatott, a nagy gondolkodók tollán máris megjelent a legkínzóbb emberi problémák egyike, a szenvedés. Az ókori bölcselők ezt a kérdést tárgyalták a legszívesebben, és törekvésük arra irányult, hogy ha már a szenvedést megszűntetni nem tudták, legalább valami vigasztaló feleletet találjanak rá. Elég a stoi- kusokra vagy az epikureusokra gondolnunk. Két végletben kísérlik meg a válaszadást, hogy milyen módon bír az ember szenvedésein úrrá lenni, és életét szenvedései ellenére is boldoggá, vagy legalább elviselhetővé tenni. Természetesen egyik sem tud kielégítő feleletet adni, mert a probléma megoldásának sarkpontja ismeretlen volt előttük. Ugyanígy a nagy keleti vallásokban és bölcseletben is központi helyet foglal el a kérdések kérdése: honnan a szenvedés, mi az értelme és hogyan oldható meg kielégítő módon. Buddha, Confutse egyformán foglalkozik vele ,
